Mádl Antal: Írók történelmi sorsfordulókon. Osztrák és német írók, magyar kapcsolatok (Budapest, 1979)
II.
József Attila Thomas Mann üdvözlése című költeménye, amelyet az est nyitó számának szántak, már nem kerülhetett felolvasásra a rendőrség beavatkozása miatt.62 Thomas Mann következő nap elhagyta Magyarországot és visszatért Svájcba, mégpedig olyan benyomásokkal, ahogyan ezt később Kerényi Károlynak megírta, hogy Magyarország minden valószínűség szerint a jövőben el lesz zárva előle.63 A fasiszta Magyarország mint nem kívánatos személyt regisztrálta, és ezt követően állandóan nyomon kísérte, hogy kivel tart fenn kapcsolatot. Magyarországi híveinek száma ebben az időben talán némiképpen megcsappant, de bizonyos fokig át is rétegeződött. Nagyszámú művész és tudós, valamint számos tisztelője mellett 1937-ben a Szép szó c. folyóirat szerkesztőivel került kapcsolatba, élükön József Attilával, akinek költeménye a német írót a „fehérek közt európai”ként jelölte meg. Thomas Mann egyik levelében elmondja, hogy „csak azoknak a fiatal íróknak a kedvéért” jött el Magyarországra, akik „meghívtak, és akiknek irántam kifejezett érzései különösen ma igen jól esnek nekem”.64 Amint József Attila költeménye bizonyítja, számára létezett egy magyar Thomas Mann-kör, amelyhez csak azok tartozhattak, akik méltóak voltak, hogy „emberként az ember barátai” legyenek. A magyar proletár költő, valamint Thomas Mann más magyarországi barátai benne látták — különösképpen miután Németországban megvonták állampolgárságát és A bonni levél is nyilvánosságra került — a harcos antifasiszta írót. Babits Mihály ekkor igen találóan fogalmazza meg a magyar értelmiségiek magatartását Thomas Mann-nal szemben, amikor megállapítja: „remegve és elfojtódottan figyeljük harci párbeszédét, időleges és bizonytalan sáncaink mögül”.65 Thomas Mann kilépve svájci magányából 1937 januárjában a magyar értelmiségiekre, akik röviddel ezelőtt még rá voltak igen nagy hatással, már puszta jelenlétével jótékony hatást gyakorolt. A József Attila költeményében feltett kérdés valamennyiük kérdése volt: „Mit tartogat még a jövő számunkra? ” Thomas Mann visszatért Svájcba, s onnan továbbment Amerikába. A költemény magyar szerzője még ugyanebben az évben öngyükosságot követett el. Kosztolányi Dezsőt követően Babits Mihály is meghalt, Lukács György a második világháború előtt egyáltalán nem térhetett haza az emigrációból, Hatvány Lajos pedig második alkalommal is a külföldet választotta, és hozzá hasonlóan Kerényi Károly is elhagyta Magyarországot és Svájcba távozott. A Thomas Mann-i harcos humanizmus meghirdetését követő időben Magyarországra nehéz évek következtek. Némi remény csak hosszabb távra volt lehetséges, és Thomas Mann számára csak a közvetlen élmények és tapasztalatok elemzése révén. Csak hosszabb tisztázódási folyamat eredményeképpen válhattak a meglevő, részben Magyarországon szerzett és tovább erősített tendenciák világnézetének részévé, épülhettek bele szépirodalmi műveibe és esszéibe, lehettek az emigrációs életforma gyakorlati tevékenységének részeivé és ezen keresztül világnézetének alkotóelemeivé. 62 Thomas Mann - Hatvány Lajos rögtönzött szóbeli prózafordításában - még akkor megismerte a költeményt. (Vö. Hatvány Lajos: Fehérek közt egy európai. Irodalmi Újság 1935. aug. 20.) Thomas Mann a költemény kapcsán többször megnyilatkozott József Attilához való viszonyáról, így például Stephan Hermlinnek (1954. máj. 29.), Hatvány Lajosnak (1937. dec. 14.) és a Magyar írószövetséghez (1955. jan. 16.) írt levelében. 63 „A Budapestre vezető' utat elvágták előttem, az Európába vezetőt remélhetőleg még nem.” Thomas Mann - Kari Kerényi: Gespräch in Briefen. Rhein-Verlag, Zürich-Stuttgart 1960. 83. 64 Thomas Mann levele és a holnapi felolvasás. Esti Kurír 1937. jan. 13. 65 Babits Mihály:Thomas Mann levele. Nyugat 1937. 2. sz. 157. 226