Mádl Antal: Írók történelmi sorsfordulókon. Osztrák és német írók, magyar kapcsolatok (Budapest, 1979)
II.
szág végleg elkötelezte volna magát Hitler mellett, múltjával, bárói rangjával, földbirtokával és tőkéjével egyben a „nemzetfenntartó erő” is volt. Tehát végső soron egy személyben, teljes összefonódásban azt testesítette meg, amit a hitleri fajelmélet brutálisan szét akart választani.40 Fitelberg szavai itt banális kicsengésükkel egyfajta ördögi - ha tetszik kétségbeesett öniróniával telített - gúny hangján szólnak. A gúny, a gyilkos szatíra annak a helyzetnek szólt, amelyet Thomas Mann az 1930-as évek közepének Magyarországán már előre érzett, s amely csakugyan be is következett; a Deutsch szóval folytatott, játék” pedig hasonlóan a Wiesengrund-Adomo névvariációnak a Doktor Faustusba történt becsempészéséhez a hála, a köszönet, esetleg a búcsú gesztusa akart lenni.41 Köszönnivalója volt bőven, hiszen a német író három alkalommal Hatvány Lajosnál vendégeskedett feleségével. A Hatvány család viselte egy alkalommal a Budapesten betegeskedő Klaus Mann gondját.42 A barátság szálai még a háborút is túlélték.43 De feltehetően még ennél is többért volt hálás az író magyar barátainak — s ez meghaladja e dolgozat kereteit —, azért a politikai-ideológiai-emberi töltetért és magatartásért, amit Magyarországon elsősorban Hatvány Lajosnál és rajta keresztül — gyakran az ő közvetítésével — a harmincas évek magyar baloldali értelmiségijeinél egészen Bartók Béláig és József Attiláig megismerhetett. A Prágán vagy Bécsen keresztül vezető út Budapestre nemcsak a pfeifferingi remete zenész Leverkühnnek nyitott „nagyvüágot”, de — bármennyire is túlzottnak tűnhet ma — új világot jelentett a Zürich melletti magányában élő Thomas Mann számára is. Ahogyan Közép- és Kelet-Európa a hitleri tervek érdekszférájába tartozott, ugyanúgy részét képezte - kellett hogy képezze — a németség regényének az az ösztönző erőt amely innen áradt az író felé az emigráció nehéz szakában, a lényeges fordulópont idején. De ki ebben az együttesben Fitelberg, „a naivul tolakodó, semmiféle magányt nem tisztelő, felületes, ám számomra (ti. Thomas Mann Zeitblomja számára — M. A.) ennek ellenére megnyerő Saul Fitelberg úr”, hiszen ez a fejezet „minden tekintetben amahhoz csatlakozik”. A „minden tekintetben” tehát a személyeket is jelenti, „mert ez a fejezet is a »nagyvilágról« szól, boldogult barátom jó vagy rossz kapcsolatáról e világgal, amely ezúttal elvet minden tapintatot és titokzatoskodást”.44 A többszörös hangsúlyozás Thomas Mann részéről, hogy Madame de Tolna és Saul Fitelberg ugyanannak a „nagyvilág-40 Hatvány Lajosnak részben a „Buddenbrooks” sugallta és német nyelven megjelent regényét, a Bondy jr.-t (Drei Masken Verlag A.—G„ München 1929) Thomas Mann ismerte; több nyilatkozatában és interjújában is utalt rá. Ez a regény félreismerhetetlen életrajzi vonások alapján bizonyítja a Deutsch-Bondy családnak nemcsak anyagi fellendülését, hanem eszmei alakulását, fejlődését és beilleszkedését is a magyar nemzeti környezetbe. A regényre történő utalás karikirozott voltát lehetetlen fel nem ismerni Fitelberg figurájában. 41 Lásd ehhez Thomas Mann: Gesammelte Werke in zwölf Bänden. XII. 209; továbbá G. Bergsten: L m. 101, ahol ez olvasható: „Hálaérzetének szellemes kifejezését adta azzal, hogy Kretzschmar Opus III. elemzésébe beilleszti Adorno másik nevét, a Wiesengrund-ot.” 42 „Minden szépért és jóért, amit ön és felesége, Loli, Klausért tett, nem mondhatunk eléggé köszönetét!” - írja Thomas Mann 1937. június 16-án kelt levelében Hatvány Lajosnak. 43 Számos bizonyíték közül álljon itt egy 1947. június 6-án kelt, eddig publikálatlan társas üdvözlőlap, amelyen ezt írja Thomas Mann Hatvány Lajosnak: „Kedves Hatvány, én is üdvözlöm a legszívélyesebben és fájlalom, hogy ezúttal még nem jöhetek Budapestre. De remélem, jövőre viszontlátjuk egymást. Az ön Thomas Mannja.” 44Thomas Mann: Doktor Faustus. 494. 240