Madzsar József: Madzsar József válogatott írásai (Budapest, 1967)
15. A Társadalmi Szemle szerkesztője
az országban mindenütt terjesztették. A terjesztést Budapesten nagyrészt a 100% egykori terjesztői végezték nagy leleménnyel és körültekintéssel. A rendőrségi jelentéseket kell csak elővenni és kiderül, hogy a folyóirat elérte a maga elé kitűzött feladatot. „A vidéket elárasztották vele. Egyszerű napszámosok, ipari munkások kézről kézre adták. Ennek a vonalvezetésnek a mottója az volt, hogy a Szovjetunióbeli állapotokat paradicsomi állapotoknak tüntették fel. Statisztikai adatokkal, tudományos okfejtéssel igyekeztek kimutatni, hogy a termelés, kultúra a Szovjetunióban felvirágzott. Munkanélküliség, nyomor megszűnt.”480 A terjesztés nagy nehézségekbe ütközött. Bár a lap legálisan jelent meg, a belügyminiszter utasította a csendőrséget, hogy terjesztését minden áron akadályozzák. A postákon figyelték az előfizetők nevét, a könyvkereskedések kirakataiból bevétették a „kommunista” lapot, a vonatról leszedték a csendőrök az utasokat, ha Társadalmi Szemlét olvastak. Az előfizetésgyűjtőket megbüntették és rendőri felügyelet alá helyezték „házalási engedély” hiánya miatt. A pályaudvari terjesztést sem engedélyezték.481 Ennek ellenére nemcsak Budapesten olvasták, de egyes vidékeken a parasztság körében is nagy népszerűségnek örvendett. Különösen a Nyírségben, Nyíregyházán és környékén, elsősorban Rakamazon olvasta sok agrárproletár a lapot. „A Társadalmi Szemlét évente 25 — 30 példányban terjesztettük — írja Serflek Ferenc Rakamazról. Indigóval másoltuk a cikkeket és azt terjesztettük a környéken, egyes esetekben postán, máskor személyesen. A környékbeli községekbe vittük a Társadalmi Szemle számait: Nagyfaluba, Kenézlőre és Szabolcsba. A Társadalmi Szemle különböző címekre is érkezett postán. A helyzet kívánalmai alapján időnként változtattuk a neveket. Madzsar elvtárs által kapott utasítás és a sajtó irányítása révén sikeres volt a szervezkedés Rakamazon ... Mi tisztában voltunk azzal, hogy a Társadalmi Szemle olvasása és terjesztése veszélyes dolog. Az én fiamat is az iskolából vitték el, kínzással próbálták belőlünk kihúzni a dolgokat, de nem volt meg az eredménye.”482 Nem lehet megilletődés nélkül olvasni a levél következő sorait: „A börtönbe részvétlevelet küldtünk Madzsar elvtársnak 1933. évi letartóztatása alkalmával. Lefler György elvtárs ugyanis tudomást szerzett a letartóztatásról, ami mindnyájunkat nagyon megrendített... A következmény persze az lett, hogy a csendőrség megvasalva vitt el bennünket. Azt szerették volna belőlünk kiverni, hogy honnan ismerjük Madzsart, mikor beszéltünk vele és egyáltalában milyen volt a kapcsolatunk.”483 Eljutott a lap az iparvidékekre is, így pl. Salgótarjánba. Fazekas Sándor, a lap egykori olvasója meleg érzésekkel emlékezik a Társadalmi Szemlére: „Az 1930-as években itt Salgótarjánban minden illegális kommunista vagy szimpatizáns olvasta a Társadalmi Szemlét. Én a magam nevében, de a Társadalmi Szemle egykori salgótarjáni olvasói nevében is köszönetemet fejezem ki Madzsar Józsefnek és mindazoknak, akik ezekben a nehéz időkben a Társadalmi Szemle munkatársai voltak.”484 Mint említettük, a 100 % terjesztői voltak azok, akik a Társadalmi Szemlét eljuttatták a munkásokhoz. így volt ez Salgótarjánban is. Kerekes Sándor elmondja, hogy 50példányban küldték a folyóiratot Salgótarjánba és ő továbbította. 1932-ben a terjesztést beszüntették és így más módszerhez kellett folyamodnia. 95