Madzsar József: Madzsar József válogatott írásai (Budapest, 1967)
15. A Társadalmi Szemle szerkesztője
lépten-nyomon „bolsevistának” minősítenek és denunciálnak. „Vajon nem-e a kapitalista sajtó harcos lovagjai felé kellett volna rázni a vasöklöt és bűnbánóan magábaszállva kérdezni, ugyan milyen szörnyűt véthettem, hogy az ősi osztályellenség, amellyel megbékülés, de még csak fegyverszünet sem lehetséges, ilyen alaposan megdicsér? . . . Nekik ellenségük mindenki, aki osztályharcot reklamál és rokonszenves, aki velük együtt támogatja a kapitalizmus düledező épületét.”468 1933 februárjában jelent meg a Társadalmi Szemlében Pákozdy Ferenc sokat emlegetett kritikája József Attila Külvárosi éj című kötetéről. Nem akarjuk érinteni a bírálat irodalmi vonatkozásait és az abban foglalt súlyos megállapításokat. A cikk létrejöttének előzményeit Pákozdy Ferenc megírta, s azt Révai József leközölte munkájában. „A cikk megszületésének közvetlen előzménye az volt, hogy Madzsar József és Sándor Pál, az akkori Társadalmi Szemle szerkesztői magukhoz hívattak - mégpedig József Attila ügyében. Különféle panaszokat soroltak fel ellene. Elmondották, hogy József Attila fegyelmezetlen, komolytalan. Madzsar elvtárs például azt sérelmezte, hogy az általa vezetett szemináriumokon József Attila lejáratja őt, szembeszáll vele, cáfolja az anyag egyes tételeit, mindunt alan vitát provokál.”469 Végül is úgy határoztak, hogy József Attilát, mint költőt is el kell „különíteni” a mozgalomtól. „A fent nevezett két elvtárs hangsúlyozta, hogy ez a Párt álláspontja és hogy ezt írásban is le kell szögezni.”470 Sándor Pál kitér e cikk megszületésének körülményeire a József Attila Emlékkönyvben írott visszaemlékezésében. József Attila résztvett azon az illegális szemináriumon, amelyet Madzsar a szakszervezeti ellenzék vezetői részére tartott 1932 végén, 1933 elején.471 „József Attila állandóan zavarta a tanulást, eltérítette a gondolatmeneteket, félretolta a szemináriumot. A »végső kérdéseken« lovagolt. . . Madzsart idegesítette ez a viselkedés és kísérletei, hogy a szemináriumot megfelelő mederben tartsa, meghiúsultak Attila makacskodásán. Ismerni kellett Madzsart ahhoz, hogy tudjuk, miért nem keletkezett benne az a kézenfekvő megoldás, miként szabaduljon meg az izgága hallgatótól. Az ő szelíd lelkülete nem vitte rá, hogy felszólítsa, ne vegyen részt ezeken a szemináriumokon. Az egyenes eltávolítás helyett az elidegenítés módszerét választotta. Erre szolgált volna Pákozdy kritikája, amely Madzsar felszólítására és a velem való előzetes megbeszélés nélkül készült.”472 „A cikk megírására való ösztönzés szektás mozgalmárok közhangulatából táplálkozott, de közvetlenül a Társadalmi Szemle második szerkesztőjétől, Madzsar Józseftől indult ki.”473 Sándor Pál megjegyzi, hogy ő tiltakozott a közlés ellen, majd a Moszkvából hazaérkező Vándor Pál elé vitték a vitát, de ő is Madzsarnak adott igazat.474 Haraszti Sándor Pákozdy Ferenchez küldött levelében írja: „Az igazság kedvéért elmondom, hogy abban az időben, amikor a Te cikked már Sándor Pál kezében volt, együtt voltam Sándor Pállal és Madzsarral — ha jól emlékszem — Sándorék lakásán. A Te cikked leadásáról is szó esett. Mindketten — Sándor is — helyeselték a cikked közlését. Sándor részéről semmiféle tiltakozás nem hangzott el.”475 Maga Haraszti is helyeselte a cikket. Feltételezi, hogy a Párt felső kapcsolata is tudott róla és helyeselte. Ezt az ügyet nem lehet egy, de még két ember nyakába sem varrni: A pártban eluralkodott szektás felfogás 93