Magyar Történész Kongresszus 1953. június 6-13. (Budapest, 1954)

A nagy orosz nép - példaképünk forradalmi harcainkban

A NAGY OKTÓBERI FORRADALOM HATÁSA SZEGEDEN 493 dideregtek, míg rájuk került a sor«.2 A munkások havi zsírfejadagja 30 dkg, a napi kenyérfejadag 20 dkg, ez is »ehetetlen fekete kéreg«. Egy munkás kéthavi átlagos bére egy pár cipő árának felel meg ; egy férfiruha árát 3—4 hónap alatt keresi meg az ipari dolgozó ; egyetlen mázsa tüzelőért háromheti munkabért kell kifizetni. Elviselhetetlenek voltak a lakásviszonyok is. Az Országos Statisztika1 Hivatal igazgatója megállapította, hogy a lakáshiány katasztrofális, a szegedi dolgozók odúkban laknak és a lakbér-uzsora is nyomorítja őket.3 Az iskolás proletárgyermekek helyzetére jellemző Lantos Béla iskola­­igazgató nyilatkozata iskolája növendékeiről : »Szem nem képes felfogni, fül meghallani, szó leírni azt a nyomorúságot, amiben ezek a szegény gyer­mekek majdnem kivétel nélkül élnek. .. A tanulók száma 672. Ezek közül 469 gyermeknek nincsen cipője, legnagyobbrészt ruhája sem.«3/“ Munkásosztályunk vigyázó szemét ekkor már hosszabb idő óta Keletre, Oroszországra vetette. A szegedi munkásság legöntudatosabb harcosai már korán közvetlen értesüléseket szereztek az orosz proletariátus nagyszerű példájáról. Ebben nagy része volt annak a néhány orosz munkásnak, akik már a háború előtt Szegedre kerültek és az 1905-ös forradalom eszméinek váltak itt hirdetőivé. Ilyen volt például Eidus Bentián, aki részt vett az 1905-ös forradalomban, harcolt a vilnai barrikádokon, majd hosszabb időt töltött Berlinben, ahol Liebknechttel is kapcsolatba került. Eidus 1909-ben költözött Szegedre és a szociáldemokrata munkások között tevékenykedett.* Már a háború előtt megnyilvánult, de a háború alatt méginkább fokozó­dott az uralkodóosztály ama törekvése, hogy a magyar proletariátust elzárja az oroszországi forradalmi mozgalom tapasztalataitól és mozgósító példájá­tól. A februári forradalom után már egymást érték az ilyen tárgyú kormány­rendelkezések. Mindez azonban hiú erőlködésnek bizonyult az uralkodó osz­tály részéről. A magyarországi proletariátus forradalmasodása gyors ütemben haladt, így Szegeden is az emelkedő mozgalom hullámán 1917 május 1-ét teljes munkabeszüntetéssel ünnepelte a munkásság.4 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom messze világító fáklyaként irányt mutatott és lelkesítő távlatokat nyitott meg a magyar proletariátus és benne a szegedi munkásság számára is. Amint Andics Erzsébet írja : »A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hihetetlen lelkesedést váltott ki a magyar munkásságból. A munkásgyűléseken izzóvá vált a levegő. Ezeken a gyűléseken nemcsak a bolsevik kormány által felajánlott különbéke javaslat támogatásáról volt szó, amire a mozgalom uszályába kapaszkodó oppor­tunista munkásvezetők a munkásság megnyilvánulásait korlátozni szerették volna. A magyar munkásság egyre határozottabb formában adott kifejezést * A fehér terror idején Eidus megtorpant és visszahúzódott az aktív harctól. Nem érdektelen még megjegyezni, hogy szegedi egyetemi hallgató korában nála lakott József Attila. 2 Délmagyarország 1918. február 5. 3 Délmagyarország 1917. december 4. 3ia Délmagyarország 1917. november 17. 1 Délmagyarország 1917. május 3.

Next