Major Máté: Pier Luigi Nervi - Architektúra (Budapest, 1966)
Néhány életrajzi adata
Néhány életrajzi adata Itáliában, Lombardiának Sondrio nevű kis községében született, 1891. június 21-én. Mérnöki oklevelét Bolognában, 1913-ban szerezte meg. Ettől az időtől 1923-ig a Beton Szerkezetek Társasága (SCC) műszaki irodáiban dolgozik, előbb a bolognaiban, aztán a firenzeiben. Közbül az első világháborúban — 1915-től 1918-ig — mérnöktisztként katonai szolgálatot teljesít. 1920-ban saját vállalatot alapít, amely 1932-ig Nervi és Nebbiosi, ettől pedig Nervi és Bartoli mérnökök cégjelzéssel — ma is — működik. A második világháború után, 1946-ban, a római egyetem építészeti fakultásának tanárává nevezik ki, s itt a szerkezetek technikájának és technológiájának tudományát adja elő 1961-ig. Előadásokat tart az Organikus Építészet Iskolájában Rómában, a Buenos Aires-i (Argentína) és a montevideói (Uruguay) egyetem építészeti karán, valamint Sao Paulóban (Brazília), a Művészeti Múzeumban. Tiszteletbeli doktora a Buenos Aires-i (1950) és az edinburgh-i egyetemnek (1960), a müncheni Műszaki Főiskolának (1960), a varsói egyetemnek (1961), a hanoveri (USA) Dortmouth College-nek (1962), a cambridge-i (USA) Harward Egyetemnek (1962) stb. Elnöke az Építőművészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) olasz szekciójának. Tagja — illetőleg tiszteletbeli tagja — az olasz Köznevelésügyi Minisztérium Legfelső Tanácsának, az Építés Nemzetközi Tanácsának (CIE), a Modern Építőművészet Nemzetközi Kongresszusainak (CIAM), az Amerikai Építészek Intézetének (AIA, 1956), az amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiának (AAL, 1957), illetőleg a Művészet és Irodalom Nemzeti Intézetének (UIAL, 1957), a stockholmi Királyi Képzőművészeti Akadémiának (1957), a Buenos Aires-i Egzakt, Fizikai és Természettudományok Nemzeti Akadémiájának (1959), az olasz Szent Lukács Akadémiának (1960), a bostoni Művészetek és Tudományok Akadémiájának (AAS, 1960), a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémiának (BASchK, 1960), a zürichi Nemzetközi Művészeti és Irodalmi Intézetnek (HAL, 1961) stb. Több magas olasz állami kitüntetés mellett a londoni Szerkesztő Mérnökök Társasága (ISE) elismerő oklevelének (1955), a philadelphiai Franklin Intézet Brown-érmének (1957), a bécsi Osztrák Iparegyesület (ÖGV) Exener-érmének (1958) birtokosa. Megkapta az AIA philadelphiai szervezetének (1958), a római Szabadfoglalkozásúak és Művészek Általános Olasz Szövetségének (CGIPA,