Markovits Györgyi: A magyar írók harca a cenzúra ellen (1919-1944) - Irodalomtörténeti füzetek 111. (Budapest, 1985)
A haladó erők helyzete és módszereik a cenzúra elleni harcban
Baló Elemér, akit a rendőrség a forradalmi irodalomról szóló bizalmas jelentésében is figyelemre méltat, kérte, hogy az általa választott, betiltott vers helyett valami mást szavalhasson. A rendőrtiszt hozzájárult. Erre Baló elkezdte szavalni az egyszeregyet és mikor odaért, hogy tízszer százezer, az egy millió, és felemelte ökölbeszorított kezét, olyan fergeteges taps tört ki, hogy percekre abbamaradt az előadás. Tiszay Andor pedig egyszer a Zeneakadémián bejelentette, hogy a „következő szám technikai okok miatt elmarad”, mire a munkásifjak hangos tüntetéssel válaszoltak. A rendőrtisztviselő közbelépésére ezt az indokot már nem mondhatta el a többi tiltott számnál, hanem azt jelentette be, mint konferanszié, hogy a „következő szám nem technikai akadályok miatt marad el”. Ez természetesen még nagyobb vihart váltott ki. A zenei számoknál is hasonló módszereket alkalmaztak. A tiltott Varsavjanka dallamára a kórus Petőfi Szeptember végén című költeményét énekelte — ugyanis nem a kottát, hanem a szöveget kellett előzetes cenzúrára bocsátani. Hatalmas tapsorkán tört ki, a rendőrtiszt pedig nem értette, mi üthetett a tömegbe. Tiszay Andor egy hónapot ült F. C. Weiskopf Kanton című versének fordítása miatt. A verset hosszú időn át szavalták a mozgalomban, többek között Lányi Olga is. A 100% című folyóiratban „Drága Tiszay elvtárs! Mai telefonbeszélgetésünk egész föllelkesített, annyira örültem a kilátásba helyezett gramofon-bemutatónak. Remélem, minél hamarabb sikerül megvalósítani. Az említett József Attila-est bejelentetlen, ezért nem akartam telefonba bemondani, túlságosan kattogott a cenzúra mindkét vonalon. Szombaton (25-én) 1/2 8-kor lesz a Magántisztviselők termében (Andrássy út 124.) Föllép József Jolán is, Baló, Szigeti, stb. Jó előadók és a kórus is. Ott mindjárt megbeszélhetjük a gramofon-estet is. Ha van már könyve, kérem, hozza el, hogy egy ajánlást írhassak bele, ha pedig még nincs, ott azt is kaphat, a gyerekek árulják mindig. Sok szeretettel üdvözli, 1941. jan. 21. Szalmás. Pardon a silány papírért, de sajnos, az a kórustagom, aki az elegáns levélpapírt szokta lopni számomra, állás nélkül van.” 217