Markovits Györgyi: A magyar írók harca a cenzúra ellen (1919-1944) - Irodalomtörténeti füzetek 111. (Budapest, 1985)
A haladó erők helyzete és módszereik a cenzúra elleni harcban
Magyar költő, szegény — úgy fojtja a szeges fék, — gondok és cenzorok — hogy bennszorul dala ... (Óda a fiatal költőkhöz) ... mint alvó házat acsargó komondor, őrizte tőlem hazámat a cenzor. (Egy nemzedék) Hollós Korvin Lajos több versében örökítette meg börtönélményeit, s a költészetére jellemző ironikus hangon jellemezte önmagát: Nagy bűne van: zengő torokkal szállt szembe inkvizitorokkal... A börtönköltészetnek a magyar történelemben és irodalomban nagy hagyományai vannak: ezt a tragikus tradíciót József Attila a korszak légkörének megfelelően új elemekkel gazdagította. S bár ő maga, számkivetettsége, perei, meghurcoltatása során elkerülte a börtönt, átélve harcostársainak sorsát, megírta a hazai börtönköltészet egyedülálló remekművét, a Lebukottzt. Azt a verset, melyet a sors iróniájából (a korabeli bűnrendi eljárásnak megfelelően) éppen a börtönben a Hetényi-Schweinitzer-féle politikai nyomozó főcsoport Kovács Sándor nevű detektívje másolt le, s a kommunisták elleni per 1931. június 22-i főtárgyalásán Szemák tanácselnök olvasott fel mint bűnjelet a hallgatóság előtt.20 Végigtekintve a korabeli versesköteteken, de talán még inkább a meg nem jelent, kéziratos verseken, kiderül, hogy az illegális mozgalomhoz tartozó költők mindegyikénél felbukkan ez a téma. Egy esztendővel a Lebukott előtt írta Knopp Imre a proletárszolidaritás mély humanizmusától áthatott Kezek című börtönversét, amelynek alapgondolata azonos József Attiláéval: 2 2 0Farkas Sándor: József Attila és a párt. — Párttört. Közi. 1964. 1. sz. 196