Markovits Györgyi: A magyar írók harca a cenzúra ellen (1919-1944) - Irodalomtörténeti füzetek 111. (Budapest, 1985)

A haladó erők helyzete és módszereik a cenzúra elleni harcban

hogy kis tőkéjével éppen a tőke megdöntésében való részvételt vál­lalta. Első munkája a Csepeli Vasmunkások felhívásának kinyomta­tása volt, ötvenezer példányban. Ekkor egykori nyomdásztársa, Müller Lajos összehozta Gyarmatit mozgalmi emberekkel, majd maga is beállt szedőnek a pincehelyiségbeli kis üzembe. Egymás után hozta a „klienseket”, az illegálisan dolgozók itt adtak találko­zót a még Je nem feketedetteknek”. Itt készült a Társadalmi Szemle, az ellenzéki szakszervezeti lapok, és itt nyomtatták ki József Attila Valóság című folyóiratát is, ez utóbbit Müller emléke­zete szerint háromezer példányban. Látogatták a kis műhelyt az írók és költők, József Attila, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Ham­vas H. Sándor és sokan mások. Gyarmati kinyomtatta írásaikat, hol a saját, hol az író költségén. A rendőrség az első lebukástól kezdve számon tartotta a kevés beszédű, magát teljesen tudatlannak mutató nyomdászt. Többször becitálták a rendőrségre, kihallgatták, verték, ő azonban mindig hallgatott. Végül is a hatóságok új módszert alkalmaztak vele szemben, egyre-másra behívták katonának. Köz­ben, amikor szabadon volt, folytatta a munkát, mintha mi sem történt volna. Kiemelkedő szerepet töltött be a haladó irodalom kiadásában és terjesztésében egy másik mozgalmi ember, Faust Imre. Csatlako­zott a Társadalmi Szemle és az Európa Könyvtár akcióba, előfizető­ket gyűjtött, terjesztette a kiadványokat. Bár 1933-tól kezdve rend­őri felügyelet alatt állott, ez nem riasztotta vissza a munkától, kiadta Marx, Gorkij, Madzsar József, Nagy Lajos írásait, mozgalmi költők köteteit, szociográfiai munkákat. Az ő nevéhez fűződik töb­bek között Radnóti Miklós Lábadozó szél című kötetének megjele­nése. Faust a második világháború idején fontos szerepet vállalt az ellenállási mozgalomban. A harmincas években jelentkezett figyelemreméltó kiadványok­kal a Danton Könyvkiadó — tulajdonképpen álkiadó, kettős ér­telmű, célzatos elnevezéssel. A Danton név egyrészt forradalmi eszmetársításra adott alkalmat, másrészt pedig — hasonló hangzása révén — könnyen össze lehetett téveszteni az ismert Dante Könyv-201

Next