Markovits Györgyi: A magyar írók harca a cenzúra ellen (1919-1944) - Irodalomtörténeti füzetek 111. (Budapest, 1985)
Cenzurális viszonyok a harmincas években (1929-1938)
te a lap bárhol megtalálható példányainak elkobzását és megsemmisítését.5 Másik jelentős dokumentum e korból az 1931. decembere és 1932 januárja között három számot élt Szabadon című folyóirat. Első szerkesztőként Mód Aladár neve szerepelt, majd a harmadik számnál a kollektív szerkesztés vezetője Lakatos Péter Pál. Az első szám szerzői egyetemisták, a másik kettőben már József Attila, Radnóti Miklós, Dlyés is szerepel. Bálint György Bősz Töhötöm néven megjelent Fölforgató toliforgatók című szatírája éles támadást jelentett az uralkodó osztályok ellen. A lap programját József Attila fejezte ki tömör sorokban: „A jövő kultúráját az az osztály fogja megalkotni, amely a jövőt megteremti. Ez az osztály a proletariátus.” A Szabadon útját a József Attila szerkesztette Valóság folytatta volna. Egyetlen száma 1932 júniusában hagyta el a nyomdát. Agárdi Ferenc tanúsítja visszaemlékezésében, hogy „1932 tavaszán már oly erősek voltak a kommunista párt egyetemi gyökerei, hogy lapot is lehetett a diákok számára kiadni. A párt ezzel a feladattal József Attilát bízta meg, aki engem kért fel segítségül. így született meg a Valóság, melynek címét maga a költő választotta, s ezzel is aláhúzni kívánta, hogy csak arról, ami igaz és csakis arról, ami valóság, szándékozik beszámolni.6 A Szabadon beolvadt a Valóságba, előfizetőiket, terjesztői apparátusukat és megmaradt kis pénzüket átadták József Attilának.7 A nyomtatást Müller Lajos végezte, miközben mindkettőjük ellen folyt a per a Döntsd a tőkét, ne siránkozz miatt. Később a Valóságra emlékezve írta a nyomdász e sorokat: 5Párttört. Arch. B 1710-1933. 6 Agárdi Ferenc: Rajk László és József Attila. - Magyar Nemzet, 1956. okt. 7. 7 Mód Aladár közlése 1969 nyarán. 70