Markovits Györgyi: Üldözött költészet. Kitiltott, elkobzott, perbefogott kötetek, versek a Horthy-korszakban - Irodalomtörténeti füzetek 45. (Budapest, 1964)
V. 1938-1944
József AUlt:» 1905-ben született Budapesten Apja munkás volt, de rejtélyes módon ellőni, s magára hagyta család« ját amely mely nyomorban éli József Attila gyeo* tiíOkko áhan kcKSzáhb hőt Ll-t Sza a ls?á !á on és Öcsödön, aluo.i a Gyermek védő Liga adta ki Így ismeri u>eu a mag*, ar falut és népéi ELŐ feöSciít 17 éves ko ábaii adja ki Egyetemet véges, de nem lesz tanár. Különfél,' állásokban hányódik, Irodalmi tehetségét m m mé t »nyolják A sok aélküőzés. tatserüvég ft-'örli lelkid 1937-ben Balaton tár són vonat ele veti magát és meghal. Összes versei HM® ben jelenlek meg. < Okos «rak kZzt Jáfezoffam a bambát Árultam forgót, kenyeret és könyvel, újságot, verset — mikor mi volt” könnyebb Nem harcban, nem «telid kőtél««. leagyEin' végzem VWs Akárhogy*»« lesz, immár kész a leltár. Ellem — és ebbe mis is belehalt már, A é l SZEGÉNY, AZ A LEGSZEGEN YBBB Ha az Isten íródeák volna. S éjjel-nappal mozogna a tolla, égy se győzné, fi &e lói jegyezni. Mennyit kell a szegénynek szenvedi» A LEGUTOLSÓ HARCOS Valami forró, nyári éjszakán Gyárlúsl ölelt át‘lomha fóldsz. got S a legnagyobb lélek szökken belém Az idea és a föld fia vagyok. Ma bal földrészre nyílik bimbaja — Szép szivem óriás, piros virág Es villamos hullámok lengetik Világbalengö, kitárult szagát VBörtön, kaszárrtya. templom nem elég i logs- a hegyekről ledobja szavam fis minden ige fölöttem lebeg fis minden más számlék szándéktalan - 17 — fia én sírok, a világ vére buli, Ha károm ködök, minden írón remeg, Jía nevetek, az Isten ts őröl S tavaszba szöknek akkor a telek! q/j \" '6 <!Hiten; a sors lesz SzívbélI Urunk Akar csodát lan, ój. legszebb csodát Kmtiar&l. trtrUml. clft.mlx.lr.jk »* Áriunkról Ömlő, lelkes lavinák \ Minden jövendő tűz bt bennem él, | Hogy az utolsó harcos én tegyek á símogalás m fin lobogóm S minden megindul, hogyha én megyek’ A lelkesedés zengő süvegét figig hajítják a görnyedi napok. Ha szivetekben a tükör leszek; Az utca és a föld fia vagyok KÉSZ A LELTÁR , Magamban bíztam «leitől fogva — ha semmije sincs, nem is kerül sokba az ez «mbernek. Semmi kép se lobi*?, mini az állatnak, mely elhull örökro Ha féltem is. a helyemet megálltam — szüle’.tem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki tegyen «lőtt azt szerettem érte Asszony, ha játszott velem hitegetve: hittem igazán — hadd teljen a kedve' Sikáltam hajók rántottam az ampát Aki szegény, az a legszegényebb, rázóssá «át odúd ja s* télnek. Melegét meg odadja a nyárnak, Eres kedvét a puszta határnak. Kóznapojson ott van a dologba. Várt sióm balját száz gond nyomorít j,« S ha vasárnap kedvét megfordítja, Akkor máris hétfő szomorít ja. fedig henne laknék a galambok, CsUhgíotlü énektő galambok. De így végül gr iff madarak lesznek tlodémépeo iga/, törvényt tesznek VIGASZ Ne hadd d magad, öregem, bőröd ne bízd kereskedőre, ki étid fdhdt ;í,; rgen s a földön telket vesz belőle Inkább segít a kutya s/őrc a tcrithcb. betegen, semhogy magát miértünk törje, aki soreuoktól idegen. Miígánnk rág öénd akt rág, a ÍQftüWk&k azért fogannak. S mert éhes rongy vagy, a fogát eiko didhídod-e a kannak? Fáiúi Háj mondd...hihetsz« mm* kí Liiy? .Mils, öl szobát, falam havas tájak vannak, meztelen nők meg alnndák? í! ihetsz-cf fzngos kis dorong etTes"' szíva j t s míg mi morg.mk fi langyos vUben ól s borong, hogy óh, mi mennyire nyotuorguak' Ha pineéjébe szenet hordunk, égy pakli *b Jkünt is kibont! -Szívére veszi terhűnk* gondunlék Vállára venni nem bolond .. Hús jószág. ne vetéld magad! Együtt vágunk a Jég; s félnek. A jé«t-»! csak lucsok Lkad. de hű társ — éhezők kísérnek. — 2Ó — 25. József Attila inkriminált versei 166