Menyhay Imre: Homo oeconomicus és a befejezetlen teremtés. Az analitikus gazdaságpszichológia alapvetése és alkalmazása (Budapest, 2003)
Első rész
1.2.4.2.3. Szociálpszichológia A pszichológiai iskolák versengésével foglalkozó eddigi megállapítások alapján világossá válhatott, hogy a pszichológia a szociológiától csak önkényesen választható el, mert a határok a két tudományág között cseppfolyósak, amenynyiben szociológián nem adathalmazokat és száraz empíriát értünk, hanem az emberi kapcsolatok és társadalmi folyamatok vizsgálatára fektetünk súlyt. Csak idő kérdése volt, hogy a pszichológusok rádöbbenjenek: a pszichológia tárgya a személy, és a személy szociális dimenzióban él és cselekszik, ezért a pszichológiának a szociális dimenzió figyelembevételének irányába kell elmozdulnia. A szociális dimenzió jelentőségének felismerése a mezőelméletre emlékeztet - a szociális dimenzió jelentőségére - anélkül, hogy ebből az ember determináltsága levezethető lenne. A determináltság helyett a szociális dimenzió mint a személyiséget befolyásoló tényező szerepel. Arról folyik még ma is a vita, hogy ez a befolyásolás döntő a személyiség kialakulása során, vagy inkább az öröklött tulajdonságok azok. A szociológusok is rádöbbentek, hogy minden szociális dimenziónak, minden társadalmi szerveződésnek a tagjai emberek, egyedek. Ebből adódik, hogy a szociológia tárgya nemcsak kollektívákból (formális és informális organizációkból, társadalmi formációkból: társadalmi kategóriákból és társadalmi aggregátumokból) álló szisztéma, hanem személyekből álló is. A személyek ugyan egy hosszan tartó eredményes (ha eredményes) szocializáció után viselkedésükben a kulturális értékeket hordozzák, de ezen túlmenően egyedi dimenziót és szisztémát is képeznek, amelynek sajátságos egyedi ismertetőjegyei vannak, amit a szociológiában a szocializáció fogalmának kiegészítéseként individualizációnak neveznek. Az individualizáció azt jelenti, hogy a szocializáció során internalizált - bensőségessé vált - társadalmi értékeket az egyedek individuálisan élik meg. Az eredmény a szociálpszichológia. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ember szükségleteinek kielégítése során gazdálkodik, és a gazdaság nemcsak gazdasági szerveződésekből, hanem emberek tevékenységéből tevődik össze, akkor az előzőekből nehézség nélkül adódik a gazdaságpszichológia és a gazdaságszociológia lényege és létjogosultsága. A lelki élet szociális jellege világos. A gondolkodás is mint az agysejtek közötti kommunikáció/interakció fogható fel. Ha az ember odafigyel, észreveheti, hogy elmélkedéseiben a kérdések, a problémafelvetések és válaszkeresések sokasága váltja egymást. Garai ezt az interperszonális - személyen belüli - kommunikációt/interakciót József Attiláról írt tanulmányában mutatja be, miszerint a szociálpszichológia olyan is, mint egy magányos művész képzeletében lejátszódó folyamat. (Garai 1993.) A szociálpszichológiában nemcsak a szociológia és általában a pszichológia fonódik össze, hanem konkréten a behaviourista, a kognitív, és az analitikus pszichológia is. A behaviourista pszichológiában a szociális dimenziót és 103