Mesterházi Márton: Sean O'Casey Magyarországon - Modern filológiai füzetek 51. (Budapest, 1993)

II. rész - Junó és a páva

Nem mondhatjuk, hogy a kritika nagyobb örömmel fogadta volna a schnitzleriáda új feldolgozását, mint a négy évvel korábbit. Gáli István,81 aki írt a Világirodalmi Magazinról, és Maeter­­linck-előadását dicsérte is, még az elmarasztaltak között sem említi. Vilcsek Anna82 dicséri a művet, mert „érdekes, szórakozta­tó, irodalomtörténeti ismeretterjesztésnek sem haszontalan”. Gantner Ilona83 viszont az egész műfordítói estnek csak a sokszínűségét ismeri el: „A kiválasztás és a televíziós feldolgo­zás nem mindig érte el a megfelelő színvonalat. Különösen gyengén sikerült Sean O’Casey Esti meséje. Ez ténylegesen is gyermekded esti mese volt — felnőttek számára.” JUNÓ ÉS A PÁVA (JUNO AND THE PAYCOCK) (JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ 1974) A bemutató (február 9.) előzetes propagandáját — lévén a József Attila Színház kevéssé elismert műhelye a szakmának — a Népszabadság február 2-i hirdetése mellett a Néző februá­ri számában közölt cikk és interjú jelentette. A cikk pontos képet ad O’Casey első korszakáról és korrek­tül elmondja a darab tartalmát. M. V. interjúja a Joxer Dalyt próbáló Horváth Sándorral furcsa viadal a lelkes újságíró és az óvatos színész között. Utóbbi végül csak saját próbamunkájá­ról mesél: egyelőre keresi, miért lett Joxer „negatív figura, teljesen immorális lény, csatornatöltelék. .. Figyelem a szava­­járását, ostoba közhelyeit — az ő szájába valók-e”. A Kossuth Rádió február 8-án számolt be a készülő bemuta­tóról, a Néző cikke alapján, korrektül. 81 Gáli István, Film, Színház, Muzsika 1972. augusztus 19. 82 Vilcsek Anna, Magyar Nemzet 1972. augusztus 16. 83 Gantner Ilona, Népszava 1972. augusztus 15. 10* 147

Next