Mészáros Judit: „Az Önök Bizottsága”. Ferenczi Sándor, a budapesti iskola és a pszichoanalitikus emigráció (Budapest, 2008)
BudapestAndré Haynal: Előszó
10 Előszó helyzettel kapcsolatos kérdésfelvetésből indul ki, és valószínűleg nem véletlen, hogy ma is felvetődik a szolidaritás kérdése egy olyan világban, ahol a bizonytalanság összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Ferenc Jóska stabilnak látszó korában. A budapesti és bécsi menekültek, akik a berlinieket részben megelőzték, részben követték, soha többet nem találhatták meg minden jóindulaton túl sem - azt az operettszerű, kedélyesebb, a bürokrácia túlhajtásaitól mentes világot, amit elhagytak. Persze, ne felejtsük el a menekülés fő célját: életüket mentették, és a jóindulat, a szolidaritás ehhez az életmentéshez járult hozzá. Mindezzel a könyvnek csak az egyik témájáról beszéltünk, pedig ezer gyöngyszem sorakozik fel benne. Közülük az egyik a budapesti pszichoanalízis kapcsolata az általános kultúrával, amely talán arra is rávilágít, amit sok külföldi olvasó hasonló témákkal kapcsolatban sokszor felvet: hogyan, mitől, minek köszönhetően volt lehetséges a XIX-XX. század fordulóján Bécsben, Prágában és Budapesten a tudomány és művészet száz területén a csodálatos felvirágzás. A bécsi orvosi iskola és annak budapesti hajtása, a festészet, az építészet, a fizika, az ismeretelmélet (a pozitivizmus „bécsi iskolája” és Kari Popper), hogy más tudósokról ne is beszéljünk: Neumann Jánostól Teller Edéig, szorosan összefonódó kapcsolat tanúi az általános kultúra és az említett tevékenységek között. Mészáros érzékletesen mutatja be a budapesti pszichoanalízis kapcsolatát azzal a lokális kultúrával, mely ennek a közép-európai virágzásnak egyik fontos megnyilvánulása volt. Ez annyira meggyőző, hogy nehéz megmondani: egyes írók a pszichoanalízis hatását mutatják-e írásaikban, és hogy hol kezdődik a pszichoanalízis, vagy hol vagyunk már a regényben. Ha Freud azon csodálkozott, hogy eseteinek leírása úgy tűnik, mintha irodalmi termékek lennének - Freud stílusa kétségkívül hozzájárult ehhez -, akkor Márai, Ignotus inkább író, és Csáth és Gyömrői Edit inkább pszichoanalitikus? Ilyen elhatárolási kísérletek hamar nevetségesnek mutatkoznak. Hogy a kultúra hatott a pszichoanalízisre, azt eddig már sokan mondogatták azért is, mert jól jön a lélekelemzés lebecsülésére - ám ha elfogadjuk is azt a gondolatot, hogy a pszichoanalízis valahogy (a kultúra) „levegőjében” volt, az ellenkezője talán még igazabb. A pszichoanalízis nemcsak József Attilánál nyitotta ki a szabad asszociációk világát, szélesebb értelemben is kreativitást és egyfajta szellemi szabadságot hozott. Ha Ferenczi a Nyugatba írt, ezt nemcsak azért tette, mert Ignotus a barátja volt, hanem azért is, mert a pszichoanalízis közelebb vitte Budapestet Bécshez, Londonhoz és New Yorkhoz, hogy csak a fontosabbakat említsük. A budapesti iskola gondolkodói jelen voltak a nemzetközi folyóiratokban, kongresszusokon és baráti kapcsolatokban is. Ezen utóbbiak között a leghíresebb a Freud-Ferenczi kap-