Mészáros Judit: „Az Önök Bizottsága”. Ferenczi Sándor, a budapesti iskola és a pszichoanalitikus emigráció (Budapest, 2008)
Elérkezett az idő (1938-1941)
A New York-i Pszichoanalitikus Egyesület és az újonnan érkezettek 149 Rapaport David [Dezső] (1911-1960) középosztálybeli városi zsidó értelmiségi családban született. Fiatalon bekapcsolódott egy cionista ifjúsági szervezetbe, amelynek vezetője és szónoka lett. Miután a szervezet nem volt teljesen legális, a nagyszerű szónok többször került veszélybe. A budapesti egyetemen matematikát és fizikát hallgatott. Egyetemi éveihez kapcsolódik egy anekdotikus epizód, amelyet életrajzírói szívesen említenek meg. A névhasonlóság ellenére David Rapaport és József Attila kezelőorvosa, Rapaport Samu között semmi hasonlóság nem volt, különbség viszont igen: Rapaport Samu nem tudott írni, ezzel szemben David igen. A két Rapaport együttműködéséből állítólag két könyv is született, de David (akkor még Dezsőként) sokkal jobban szeretett „láthatatlan” maradni, semmint bármilyen formában feltüntetni a nevét a köteteken (Knight, 1961). Egyetemi tanulmányai végén az ifjúsági szervezettel egy palesztin kibucban telepedett le, két évig ott élt, családot is alapított. Csakhamar azzal a megbízással tért vissza Budapestre, hogy tovább működtesse a szervezet magyarországi csoportját. Feleségével és pár hónapos gyermekével érkezett vissza. 1935 és 1938 között pszichológiai tanulmányokat folytatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol „Az asszociáció fogalomtörténete” című dolgozatával PhD fokozatot szerzett (Rapaport, 1939). Ebben az időszakban végezte saját kiképző analízisét Rajka Tibornál (Gill, 1967). 1938-ban, a zsidótörvények megjelenése nehéz döntés elé állította: merre induljon? Válassza Palesztinát, folytassa munkáját a kibucban, vagy emigráljon az Egyesült Államokba? Ez utóbbit választotta, és 1938 decemberében érkezett Amerika partjaihoz. A Válságbizottság több mint 200 levélben próbált állást találni számára. Ez az egyetlen adat is jól tükrözi azt a heroikus küzdelmet, amelyet ennek a bizottságnak a fáradhatatlan képviselői a kollégák érdekében megtettek. Kezdetben Rapaport a Macy Alapítványnak dolgozott, később pedig az Osawatomie Állami Kórház szerződtette (1939). A Válságbizottság 1000 dolláros támogatással egészítette ki fizetését, mivel az Osawatomie kórházzal kötött szerződése veszélyben forgott. A Kansas Medical Society (Kansasi Orvosi Egyesület) ugyanis tiltakozott alkalmazása miatt, mivel Rapaport sem orvos, sem pedig ottani állampolgár nem volt. Valójában azonban csak nyomást gyakoroltak rá, anélkül hogy megszüntették volna a szerződését. Végül ő volt az, aki megelégelte a feszült helyzetet, és a távozás mellett döntött. A nagy áttörés éve Rapaport életében 1940 volt. Munkát, és nem is akármilyet, épp a számára legmegfelelőbbet, kutatási lehetőséget talált a Menninger Klinikán. Igazság szerint Rapaport kereste a kiutat, Kari Menninger (1893-1990) a klinika egyik vezetője pedig rátalált Rapaportra. Karl Men-