Mészáros Judit: „Az Önök Bizottsága”. Ferenczi Sándor, a budapesti iskola és a pszichoanalitikus emigráció (Budapest, 2008)
A budapesti iskola kibontakozása (1908-1918)
44 A budapesti iskola kibontakozása (1908-1918) címmel írt első analitikus cikkében éppen a „világítás” kifejezést (Ferenczi, [1908] 1991). Ez a tanulmány több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt Ferenczi már korábban említett önreflektivitásának iskolapéldája „...az egész tan, a neurózisok szexuális genezisének tana [...] visszatetszést és ellenszenvet váltott ki”, írta későbbi felismerését korábbi önmagáról (Ferenczi, [1908] 1991, 54.), másrészt a pszichoanalízis bemutatásának módjára is ráirányítja a figyelmet: a cikkel a lehető legnagyobb nyilvánosságot igyekezett elérni. A Budapesti Királyi Orvosegyesületben megtartott előadását még azon a tavaszon publikálta a Gyógyászatban. Innentől fogva a lap készen állt a pszichoanalízis közvetítésére az orvosi körök számára. Ferenczi - Freudhoz hasonlóan - úgy tekintett a pszichoanalízisre, mint elméletre, terápiás eszközre, gondolkodásmódra, valamint az ember sokféle megnyilvánulásának értelmezési keretére. Freud a pszichoanalízis és kultúra viszonyát hangsúlyozta, Ferenczi pedig lehetőséget teremtett arra, hogy az új diszciplína a közvetítő fórumokon keresztül megjelenjen a budapesti avantgárd értelmiség kultúrájában. Ezek a csatornák egy időben, bizonyos rendszerességgel, különféle rétegek számára tették hozzáférhetővé az új tudományt. Ez teljesen egyedülálló volt az akkori Európában. A századforduló Magyarországán a fogékony értelmiség készen állt a modernizáció kínálta változásokra, a tudomány és a képzőművészet pedig telítve volt új irányzatokkal, felismerésekkel.19 Budapest Buda, Pest és Óbuda 1873-ban történt egyesítése után olyan intézményeket is fel tudott állítani, amelyek akár a hosszabb párizsi, bécsi tanulmányutak után a visszatérő fiatal értelmiség számára reményt keltő fejlődést biztosítottak hazájukban. Budapestnek volt Zeneakadémiája, Operaháza, Népszínháza, és mindezen túl a modernizációt igénylő értelmiség létrehozta saját elképzelésein alapuló lapjait, fórumait, azokat a köröket, amelyek inspirálóan hatottak a félfeudális ország korábbi hagyományait meghaladó, az új eszmék, ismeretek iránt nyitott értelmiségre. Az irodalom főképpen a Nyugat nemzedékein keresztül hozott új látásmódot - Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, majd többek között Illyés Gyula, József Attila, Márai Sándor -, a zeneművészet teret nyitott a XX. századi zenetudományt meghatározó, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó nevével fémjelzett fiatal nemzedéknek. A képzőművészetben 1909 körül a Nyolcak csoportja, köztük Kernstok Károly, Berény Róbert, Márffy Ödön, Czóbel Béla vagy Tihanyi Lajos forradalmian új kifejezési esz-19 Lásd bővebben az MTA Filozófiai Intézetében folyt „Recepció és kreativitás” kutatási program eredményei között megjelent kötetek közül Békés Vera (szerk.) A kreativitás mintázatai című könyvét (Békés, 2004).