Meszerics István: Dosztojevszkij szellemi drámája - Modern filológiai füzetek 19. (Budapest, 1974)
V. A kisregény poétikája
léttel” vívott állandó küzdelem: sorozatos kijutniakarás és visszahullás végtelen lezáratlansága. Az „odúlakó” a XX. századi modernizmus hőstípusának megsejtése — s mivel formálás-dominánsa a nyomorúságos szociális lét és fejlett tudat drámaian kiélezett kontrasztja —, egyszersmind a modernizmus irodalmi önkifejezéseinek plebejus humanista meghaladása.132 A kisregény esztétikai-történetfilozófiai lényege az elkülönült plebejus értelmiségi-lázadó tudatának és öntudatának kálváriája, azon folyamat művészi kibontása, ahogy ez a típus tisztázza önnön sorsdöntő katasztrófáját s az emberi világrend ellentmondásait. Művészi számadás ez e típusnak az eszmény és valóság közötti szakadék meghaladásáért, normális emberi kapcsolatokért, az odú-léten, egyszersmind a pillanatnyilag adott ideál- és életformákon túli életért vívott múlt- és jelenbeli harcáról. A kisregény műfajtörténeti lényege és jelentősége Miként az odúlakó alakjának megformálása is több irányú irodalomtörténeti hagyomány átértelmezésének, műbe építésének eredménye, a kisregény művészi 132 L. erről: Lukács György: Dosztojevszkij (Világirodalom, II, Bp., 1969, 125 és másutt), Forgács László: József Attila esztétikája (a „Dosztojevszkij és Joyce, Proust” című fejezet), Bp., 1965, 433 — 437, Mészáros Vilma: A mai francia regény, Bp., 1966, 42 — 63 és másutt, Egri Péter: Álom, látomás, valóság, 1969, 103 — 104. A plebejus humanizmus fogalmát mint minősítő kategóriát Dosztojevszkijjel kapcsolatban először Forgács László használta az író művészi alapállásának jelölésére (Dosztojevszkij, Bűn és bűnhődés, Bp., 1966, bevezető tanulmány), utolsó, összegező művében (Tudatosság és költőiség, II, Bp., 1970) viszont a „plebejus humanizmus” és a „romantikus antikapitalizmus” belső vitájában jelölte meg Dosztojevszkij életművének lényegi mozzanatát. 10 Dosztojevszkij 145