Móczár Miklós: Művészméhek. Megachilidae - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 35. (Budapest, 1958)

5. család : MEGACHILIDAE — MŰYÉSZMÉHEK Irta MÓCZÁR MIKLÓS Fajokban gazdag, 3—18 mm nagyságú, igen változatos külsejű hártyás­­szárnyúak. Testük többnyire hengeres vagy félgömb alakú, gyakran zömök, néha hát-hasi irányban kissé domború vagy lapos. Szőrözetük általában gyér, több faj teste csupasz, némelyeké sűrű szőrbundás. Hátlemezeik gyakran szőr­szalagosak vagy oldalfoltosak. Rágóik különösen nagyok, erősek és 3—5-, néha azonban csak 2-fogúak. Elülső szárnyaikon 2 zárt könyöksejtjük és 2 visszafutó­erük van (1. ábra). A visszafutó-erek a legtöbb esetben a második könyöksejtbe, vagy ritkán a kereszterekbe futnak, esetleg a második keresztéren túl a könyökér meghosszabbodott részébe torkollnak. A nőstények jellemző szerve a haslemezeken található sűrű, merev, vagy néha finom, puha, hosszabb-rövidebb szőrű haskefe és a 3. lábfejtő belső felüle­tének serteszerű keféje. Mindkettő az ivadékok táplálékául szolgáló virágpor begyűjtésére való. A fészekélősködő fajoknak nincs haskeféjük. Ezek petéiket a gazdaállat felhalmozott ivadéktáplálékára csempészik, lárváik ezt fogyasztják el, ezért nincs szükségük gyűjtőszervre. A hímek potrohvége rendszerint gödör-, vagy tölcsérszerűen benyomott, s változó számú, különböző alakú tövisekkel, fogakkal vagy kiszélesedett lemezkékkel ellátott. A hímek valamennyi karma hasított. Némely nem fajainak barnásfekete karompárnája van. A karompárnák jelenléte vagy hiánya a nemek megkülönböztetésére rendszertani bélyegül szol­gál. A potrohszelvények száma a nőstényeken 6, a hímeken rendszerint 7. A hímek 7. potrohszelvénye sok esetben csak nehezen vehető észre, mert igen kicsiny, s a 6. hátlemez gyakran eltakarja. A sarkvidékek kivételével majdnem az egész Földön elterjedtek. A palearktikumban él a fajok közel kétharmada, mintegy 1000 faj. Faunaterületünkről 10 nem 139 faja és 20 vál­tozata ismeretes. Közülük 3 nem 29 faja és 5 változata fészekélősködő. Túlnyomóan tavaszvégi és nyári állatok. Évenként csak egy nemzedékük van. Minthogy a fajok nagy többségének nyelve a fej és a tor együttes hosszánál jóval nagyobb, a rejtett méz­­fejtőjű, erősen differenciálódott virágok nektárját is felszürcsölhetik. Ezek a fajok a mezőgaz­dasági és ipari növények nagy részének beporzásával és így azok magképződésénck biztosításával jelentékeny szerepet játszanak a mezőgazdaságban és a természet háztartásában. Nevezetes tulajdonságuk az is, hogy ivadékaik számára sokszor valóban művészi kivitelű fészkeket építenek. A fészek helyének megválasztása, a fészeképítéshez felhasznált anyagok minősége és az ivadékbölcső alakja, felépítésének módja olyan nagy változatosságot mutat, hogy ebben a tekintetben egyetlen más, magányosan élő hártyásszárnyú rovar sem versenyez­het velük. A nemek határozókulcsa 1 (16) Mindkét visszafutó-erük a második könyöksejtbe fut. 1 XIII. 12.

Next