Móricz Zsigmond: Móricz Zsigmond hagyatékából - Új magyar múzeum, Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 4. (Budapest, 1960)
Jegyzetek
A novellát 1936. május 10-én délután 16.40-kor a rádióban felolvasták ; nyomtatásban nem jelent meg. A hagyatékból, gépiratból közöljük. Keletkezésének és a felolvasás következményeinek történetét Móricz Rádió a csűrben című novellájában mondja el (1937 ; Elbeszélések VII., 137—140. 1.) : Franciska valóságos, élő személy volt, Móricz az Alföldön ismerte meg az asszonyt, aki véletlenül meghallgatta a rádió- előadást, amely róla szólt, és égi szózatnak hitte azt. 38. — Májusi eső 39. — Rodostó utca 77 A hagyatékban talált gépiraton nincsen évszám, a cím alatt a műfaji megjelölés ; regény. A Csibe-élmény ihlette ezt a kísérletet: 1936 végén vagy 1937-ben kezdhetett hozzá Móricz (akár a Csibeszíndarabhoz és A konyha című tervezett regényhez). A Rodostó u. 77. szerepel is több Csibe-novellában ; a regénykezdet egyébként az Ágylalcók és a Féltékenység című elbeszélésekkel rokonítható leginkább (az első 1936-os, a második 1937-es írás, az Elbeszélések VI. illetve VII. kötetében jelentek meg). 40. — A konyha Akárcsak a Rodostói utca 77 szövegén, ezen a hagyatékban található gépiraton sincsen évszám, a műfaji megjelölés itt is : regény. Mindkét írás — vö. a Rodostó utca 77 jegyzetét — 1936-ból vagy 1937-ből való : kísérletek egy nagyszabású budapesti proletár-regényhez. 41. — Karácsonykor jobban fáj Móricz Zsigmond és József Attila 1931-ben került kapcsolatba egymással, ezúttal még nem személyesen. A konzervatív, jobboldali sajtó ez időben támadást indított Móricz ellen a szlovenszkói ifjúságról és Adyról írt cikkei miatt. 1931. március 31-én József Attila a Toll című hetilapban Ahogyan azt a nagy Móricz elképzeli címmel tanulmányt írt. Bár megállapítja, hogy „Móricznak mindvégig igaza van ellenfeleivel szemben és támadói ellen védem is” — cikkének egésze inkább támadás, mint védelem. „Gyöngyszemeket főz abba az elvetemült Totyogó kásába — írja József Attila, többek között —, amely eredményeinek foglalatát jelképezi.” „Milotay és Móricz soha sem találkozhatnak — csodálom, hogy tegezik egymást.” Móricz nem válaszolt erre a támadásra; arról sem tudunk, hogy olvasta-e egyáltalán, bár valószínűnek látszik, hogy ismerte a költő cikkét. (A vita anyagát egyébként lásd: József Attila: Összes Művei Ш. Akadémiai Kiadó (Sajtó alá rendezte: Szabolcsi Miklós), Bp. 1958, 105—108. 1. és 328—344. 1.). — 1934-ben vagy 1935-ben találkoztak először, Hódmezővásárhelyen. Ennek történetét maga Móricz mondja el, a költő halálakor írt tanulmányában (Nagyon fáj. Szép Szó, József Attila-emlékszám, 1938 január—február). Ekkor barátságot kötöttek; Móricz talán még nem látta meg József Attilában a nagy költőt: a proletárfiú érdekelte, aki íróvá lett, a környezet, amely 30 Móricz Zsigmond 405