N. Bajári Erzsébet: Tőrösdarázsalkatúak. Scolioidea - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 9. (Budapest, 1956)
9. családsorozat: SCOLIOIDEA - TŐRÖSDARÁZS ALKATŰAK írta N. BAJÁRI ERZSÉBET Igen változatos színű, nagyságú és alkatú hártyásszárnyú rovarok csoportja. Általában nagy vagy közepes termetűek (1 — 4 cm), s csak kevés fajuk apró. Alapszínük általában fekete, de az élénksárga, vörös, fehér vagy olykor fémeskék szín az állaton igen változatos, tarka és tetszetős rajzolatokat hoz létre. Az egyes testrészek alakja is igen változatos. A fej egyszer kicsiny, legömbölyített, máskor hatalmas, szögletes, a tornál is szélesebb. Az összetett szemek belső kerete hol mélyen kivájt, hol gömbölyű lefutású. A pontszernek egyes fajoknál hiányzanak, vagy csak alig észrevéhetőek, másoknál nagyok, s elhelyezkedésük faji bélyeg lehet. A tor is hol zömök, rövid, hol meg karcsú, nyújtott; szögletes vagy legömbölyített, szárnyakkal vagy szárnyak nélkül. Egyes családok nőstényei szárnyatlanok (ritkán egyes hím egyedek is), másoké szárnyasak. Valószínűleg a szárnyak elvesztésének következtében történt, hogy a tor sokszor rendkívülien módosult. A torszelvények mindegyike összeforrt (Mutillidae), vagy csak a közép- és utótor között nincs határ (Myrmosidae). Az említett módosult formáktól eltekintve a családsorozat minden tagjára egyöntetűen jellemző, hogy előtora kétoldalt a szárnyak ízesüléséig megnyúlik. A potroh általában, de különösen a nőstények esetében zömök, erőteljes, de találunk a fürkészdarazsakra emlékeztető karcsúságú potrohalkatot is. Életmódjuk már sokkal egységesebb képet mutat : mindnyájan élősködők. Gazdaállataik bogárlárvák vagy különböző hártyásszárnyú rovarok lárvái (Sphecidae, Vespidae, Apidae). Ezek a lárvák rendszerint rejtetten élnek (főleg a talajban), mégis a nőstény darázs különösebb nehézség nélkül hozzájuk fér, mert erős és rendszerint tüskés lábaival könnyen kapar, ás. Magányosan élnek. Azon hártyásszárnyúak közül valók, amelyek nem építenek maguknak, illetve utódaiknak fészket, bölcsőt, hanem a gazdaállat fészkét használják fel, hogy lárváik számára a fennmaradást biztosítsák. A nőstény felkutatja gazdája fészkét, s az ott rejtőző lárva-gazdát szúrásával megbénítja, majd rá- vagy mellé helyezi petéjét. A petéből kikelő Scolioidea lárva (1. ábra : B) a gazda testéből táplálkozva fejlődik. Bebábozódáskor gyakran kemény falú, fényes kokont sző maga köré (1. ábra : A). Gazdasági jelentőségük nem számottevő, de újabban a gyakorlat mindinkább felfigyel egyes Scolia, még inkább a nagy tömegekben fellépő Tiphia fajok tevékenységére. Komoly károkat okozó bogarak (pl. különböző szipolyok), illetve lárváik pusztítása miatt szerepük nem elhanyagolható. Világviszonylatban 5000-nél több fajuk ismeretes. Általában mindenütt elterjedtek, leginkább azonban a trópusokon honosak. Nálunk aránylag kevés fajuk él, mindössze 6 családhoz tartozó 15 nem 38 faja ismeretes, illetve közülük egyesek megjelenése várható. I XIII. 3