Nagy L. János: A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor költészetében (Budapest, 2003)
4. Az alakzatok és a Weöres-szöveg
kettősség a műfajokhoz kötődő jellegre is utalhat, de lehetővé teszi az adott szövegben (és csak az adott szövegben) elvégezhető vizsgálatot is. A tanulságok egyike: a chiazmusnak van szűkebb értelmű (szintaktikai) megjelenése, s van a tágabb értelembe sorolható, parafrasztikai megjelenése. Ebben az utóbbi esetben - mint láttuk - az értelmező a tágabb szövegösszefüggésből helyezi egymás mellé a kommutatív frázisok elemeit. Önállóan tárgyalandó típusnak bizonyult az elemző által kialakított chiazmusok közül a hasonlat formájú, explicit és implicit elemeket egyesítő megfordítás. A chiazmusnak fontosak a nyelvtől független és a nyelvtől függő vonásai. A chiazmus struktúra: számos nem nyelvi szerkezettel lehetséges az összevetése. Főként a szimmetria, a Klein-csoport algebrai és gondolkodási kommutációja, a zenei analógiák vizsgálata jósol megbízható eredményeket. A rendszer - használat párhuzam azért ígéretes az alakzatok, s így a chiazmus számára, mert hozzásegíti a filológiát a retoricitás új típusú megközelítéséhez. A fentebbi példák - és a tanulmány más nyelvi megfogalmazásai is - arra utalnak, hogy a sorrend nemcsak a chiazmus szerkesztésében rendelkezik kitüntetett szereppel, hanem az értelmezésben is rendkívül jelentős: az esetek legnagyobb részében a második elempár érdekében szerkesztődik az egész konstrukció. A megfordítással ugyanis helyre is áll a „kizökkent világ”, a paradox világban megszületett rend, igazság - legalábbis a nyelvileg teremtett, legalább egy lehetséges világban - érvényessé válik. Ezért fogalmazunk kommutatív szerkezetekkel, ezért érvelünk chiazmussal. A kommutatív szerkezetek az irodalmi szövegben természetesen nem önmagukban szerepelnek, ezért olyan fontos az alakzattársulás kutatása, főként abban a tágabb értelemben, amely szerint nem csupán más alakzattal együttesen, hanem hangzási, ritmikai, tipográfiai és egyéb hatáseszközökkel épült alkalmi vagy szabályszerű együttesek elemeként is vizsgálható a chiazmus. Mindaz az alakzat, amely a művészi szövegben szerepel, alá van vetve a poétikai szabályoknak is, a versszövegben pedig - mert a vers minden pontja az lehet, József Attila megfogalmazása szerint - alakzatként a chiazmus is arkhimédészi ponttá válhat. Fentebb adtunk ebből ízelítőt, s a következő fejezet újabb komponensekkel árnyalja az „arkhimédészi pontokat”. 103