Nagy L. János: A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor költészetében (Budapest, 2003)
2. A költői retoricitás fogalmához
ként való megítélésében.30 Az mindenképpen, elvi szempontból is fontos, hogy mennyire állapítható meg a közönségre gyakorolt hatásspektrumban az intencionált és a spontán retoricitás: hogy a befogadó közeg éppen akkor, éppen ott, éppen olyan körülmények között találkozott a szöveggel. Jó példa lehet erre a Nemzeti dal, ekkor a ható és stimuláló tényezők együttesére célszerű gondolni.31 S az értelmezésben József Attila gondolata („a vers minden pontja archimédészi pont”) érvényesül a valóságos fogadtatásban. A didaktika céljait is szolgálja Petőfi Sándor János hármas megközelítése:32 az irodalmi szövegek vizsgálatában a nyelvi elemek együtteséhez rendelhető tulajdonságokról ír. A szöveget nyelvi elemek együttesének felfogva, a fentebb már elemeiben említett, a Magyar értelmező kéziszótárból idézett szövegfogalomhoz hozzáfűzi: „Az, hogy el tudunk-e fogadni szövegnek valamit, elsősorban nem ennek a valaminek a megformáltságától és műfaji, tipológiai, esztétikai stb. minőségétől függ, hanem azoktól a kommunikációs helyzetre jellemző körülményektől, amelyek között alkotója megalkotja és befogadója befogadja... Azt a döntésünket, hogy mikor tekintjük nyelvi elemek egy adott együttesét szövegnek, célszerű elsősorban attól a külső körülménytől függővé tennünk, hogy a nyelvi elemeknek az adott együttese véleményünk szerint betölt-e kifejező vagy közlő szerepet (KOMMUNIKATÍV FUNKCIÓT) abban a kommunikációs helyzetben, amelyben létrejött, illetőleg befogadása megtörténik, azaz: véleményünk szerint van-e ott ’egységet alkotó egész’-ként értelmezhető ’mondanivaló’-ja. A szövegnek elfogadott nyelvielem-együttes minden egyéb tulajdonsága csak ettől a döntéstől függően játszik szerepet. A nyelvi elemek ilyen módon szövegként elfogadott együttesének közelebbi elemzésekor (leírásakor) ajánlatos különbséget tennünk annak MEGFORMÁLTSÁGA, valamint MŰFAJI-TIPOLÓGIAI, ESZTÉTIKAI, STILISZTIKAI stb. MINŐSÉGE között.”33 Az első tényező önmagában is értelmezhető: az elokúció eszközei nyomon követhetők a szóbeli és írásbeli szövegek megfogalmazásában.34 Ami a szóbeli megjelenítést illeti, a személyiség teljes eszköztárával kommunikál, beleértve nem nyelvi tényezőket is - s az írott/nyomtatott textus is operál(hat) számos nem nyelvi eszközzel, pl. grafikonnal, táblázattal, a kiemelés számos eszközével. A műfaji-tipológiai, esztétikai, stilisztikai stb. minőség értékelő megközelítésmódja - éppen az irodalmi szöveg megítélésének, értékének meghatározásában - a megformáltság tényezőit is figyelembe veszi, s az objektivitás tárgyilagossága érdekében alkalmaz szövegen kívüli szempontokat is. Ilyen módon a két fenti tényező (csoport) az elemzésben heterogén öszszetevőket érvényesít: tekintettel van (kell lennie?) irodalmi, szövegnyelvészeti, irodalmon kívüli megközelítésekre is. 30 Erről 1. később: 2.7. 31 A vers a forradalmi helyzettel találkozott, hatásában a feszültségnek is szerepe volt. 32 Benkes-Nagy-Petőfi: Szövegtani kaleidoszkóp /., 15. 33 Uo. 13-15. A kiemelések az eredetiben, N. L. J. 31 Az elokúció a klasszikus retorikában az öt fő rész egyike. Illyés erkölcsi követelményt formál: „Jól beszélni és írni magyarul igazából - jellemkérdés.” 16