Nagy L. János: A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor költészetében (Budapest, 2003)
4. Az alakzatok és a Weöres-szöveg
közötti szemantikai különbség az alig észrevehető eltéréstől egészen a polárisán ellenkező értelemig terjedhet. 4A.2.6. A tartalmi paradoxon a chiazmusban az egyik leggyakoribb szemantikai sajátság. Vannak korok, szociális vagy gondolati helyzetek, amelyekben az igazság maga paradox: „Az igazság maga paradox, tehát ha igazat akarunk mondani, paradoxonokban kell kifejezni magunkat, szemben az egyenes állítással, amely mindig csak egyoldalú és hiányos lehet.”296 4.5. A poétikai felépítésről A poétikai felépítés vizsgálata a szövegek fajtáival, a szövegtípusokkal, a Weöres-szövegek műfajára is jellemző szabályoknak a chiazmussal, annak alkalmazásával kapcsolatos elemzéseket jelent. Rendre a próza, a vers és a dráma elvi és praktikus tényezőire koncentrálunk. Előbb az irodalmi próza, azt követően az esszészövegek részleteit vizsgáljuk. 4.5.1. Prózaszövegek chiazmusairól A próza mondatai kétféleképpen adnak chiazmust. A gyakoribb esetben az egyik oldal az első elempár, a másik pedig rögtön (még ugyanabban a frázisban vagy a következő szövegmondatban) a megfordításaként követi. Lexikai, szemantikai és pragmatikai tényezők együtteseiként létezik a chiazmus. Megvalósulásában sajátos prózaritmikai együttest is képez. Az első példa fontos eleme az a kettősség, amely a férfi-nő kapcsolatban az egymást kiegészítő felek együttesére jellemző. A lexikai tartalmakat a nő oldalán a legyek felszólító módú ige jellemzi, a férfi oldalán kijelentő módú a létige is, a kibújik ige is. Maga a közhelyszerű gondolat - más összefüggésben, az ősök erejéből - a harmincas években feltűnik József Attila igényes megformálásában: gyenge létemre így vagyok erős. (A Dunánál) Az alábbi Weöres-részlet lényege: az élet harc - és játék. A nő mondja: „Azért vagyok, hogy gyönge legyek ott, ahol erős vagy, és erős legyek ott, ahol kibújik a gyengeséged. ” Az élet: harc, és a harc: élvezetes játék annak, aki kedvvel csinálja. Várhatsz az élettől annyit, amennyit csak akarsz, de úgy bútorozd be magadat, hogy az ellenkezője se érhessen készületlenül. Igen unalmas lenne az életed, ha mindig megvolna mindened, amit csak kívánsz. Erezd az életet olyan játéknak, ami babra megy: többet nem veszíthetsz, mint a saját életedet, és azt úgyis elveszíted előbb-utóbb. (Weöres Sándor: Forgácsok. In: Lyukasára, 1996. augusztus) 296 C. Brooksot idézi Dienes László, Világirodalmi lexikon, 12: 249. 79