Nagy Péter: Szabó Dezső - Irodalomtörténeti könyvtár 16. (Budapest, 1964)
III. könyv. A konszolidáció mocsarában (1925–1930)
Kasban az újságírók törzsasztalánál vagy a Tisza-parton sétálni heves vitában a nagyváradi baráttal, Juhász Gyulával. Mert régi barátságuk fel is újult, nem is: összekötötte őket az ifjúság emléke, környezetükön messze túlemelkedő szellemi színvonaluk; de Juhász Gyula ekkor már nem a Nietzsche-rajongó diák, s ha az élet, a történelem csapásai megfélemlítették, elcsendesítették is, nem osztozik Szabó Dezső elképzeléseiben. Ezt visszhangozza Szabó Dezső emlékező cikke is,25 de lényegében ennek az írásos leszögezése az, hogy Juhász Gyula ekkor újra közli a Szegedben a Magyar Jövendőbe 1922-ben írott Szabó Dezsőportréját,26 melyben — még az ölj! alkalmából — arra próbálta rábeszélni: hagyja abba a politizálást, mint író a pártok fölé emelkedhetik, míg ha ezen az úton marad, minden érték el fog veszni benne. Elsősorban a fiatalság kíváncsiságát kelti fel: diáklányok rajonganak érte,27 sőt az egyetemista József Attila is felkeresi, irodalmi matiné tervének akarja megnyerni. Szabó Dezső elég gorombán kidobja, mire József Attila is megmondja neki a magáét.28 Tudtommal ez volt első s egyetlen találkozásuk — Szabó 26 Juhász Gyula. 28. Füzet 7. „Mintha a régi, a nagyváradi, mint egy elátkozott házban: benne bújdosna ebben az új Juhász Gyulában s didergő sápadtságával ki-kilesne néha belőle: milyen rémeket, milyen új bántásokat küld a világ feléje.” 26 Juhász Gy.: Szabó Dezső. Magyar Jövendő 1922. ápr. 25. 30 — 32. és Szeged 1925. márc. 22. Újra kiadva Örökség (Bp., 1958) I. 193 — 198— De Juhász Gy. őt kétségtelenül a kor legjelentősebb írói közé sorolta; erre mutat nemcsak az említett cikkek hangja, hanem egy későbbi írása is. (Juhász Gyula nyílt levele Pékár Gyulához. Magyar Hírlap 1927. okt. 9. 27 B. J. : A jövő generációja Szabó Dezsőről. Színházi Újság (Szeged) 1925. márc. 14. és Szabó Dezső autogramot oszt. Uo. ápr. 6., 11, 28 A találkozóról beszámolt József A. Márer Gy-höz. írott levelében 1925. máj. 3.-án (Márer Gy. : Egy József Attila-levél. Porum 1947. 409—10.): „Hogy Kis János és Nagy Imre kéziratait elolvassam az nékem tíz millió, de különben sem vállalkozom’ — mondta ő és megemelte kalapját, annak jeléül, hogy örvend, miszerint Szegeden csak ő mesélhet elpusztult nagyjainkról. Én pedig elbocsáttattam. Én különben is ráérek még, én futurum exactum vagyok, ő pedig plusquamperfectum s ma még plusquamperfectumban élünk, mely s utáni szellemet én bátorkodtam megjegyezni”. — A levélre hivatkozik és részben idézi: Péter L. id. mű, id. h. — Ez a levél egyébként egykorú hitelesítője Úr Gy. korábban említett emlékezésének előadásai honoráriumát illetőleg: József A. is arra kérte fel, hogy irodalmi matinén szerepeljen, fiatalok verseit bírálva. 380