Nagy Sándor: A didaktika alapjai. Kandidátusi értekezés (Budapest, 1956)
IV. A tanítási óra felépítésének és elemzésének kérdései
gét s a dolgozó nép érdekében folytatott harcának jelentőségét. A tanár a beszélgetés módszerét alkalmazta. Jól aktivizálta az egész osztályt. Kérdései gondolkodásra késztetők voltak. A tanár egyénisége megnyerő, szereti hivatását, jó kapcsolata van a tanulókkal. Munkájának nevelőhatása igen nagy. b) Az óra fogyatékosságai. — Az író pályájának tárgyalása túlságosan részletes volt; az óra inkább irodalomtörténeti, mint irodalom-olvasási órának hatott. A művek tárgyalásakor nem érvényesült a tartalom és forma egységének elve. A kérdések kizárólagosan az író világnézetére és politikai állásfoglalására vonatkoztak, s nem tértek ki olyan fontos formai elemekre, mint a jellemek, a szerkezet és a nyelv. Nyilas Misi alakját jellemezték ugyan, de a regény eszmei mondanivalójától függetlenül. Jellemét statikusnak fogták föl, ahelyett, hogy rámutattak volna Misi fokozatos öntudatosodására és az azt előidéző körülményekre. Az óra legnagyobb hibája azonban az volt, hogy a Móricz-téma anyagát teljesen zárt egységnek fogták fel, nem kapcsolták szervesen az előbb tanult Ady-témához, s nem utaltak a később következő József Attila-témára. — Nem készítettek táblai vázlatot. A leírt elemzés kétségtelenül sok lényeges szempontot érint, az is látható azonban, hogy az ismétlő (rendszerező) óra elemzésére vonatkozóan előbb meghatározott kérdések közül egy seregre nem ad választ, s így az elemzésből csak részben alkothatunk képet magunknak a szóban levő óráról. (Hozzájárulhat ehhez természetesen az is, hogy a leírások ma még általában kevéssé tudják visszaadni az elemzések eredeti gazdagságát, konkrét jellegét.) Az ellenőrző órára vonatkozó elemzés bizonyos kérdéseket ismét másképp állít elénk. A korábban feltárt általános szempontokon túl itt is tekintetbe kell venni az óra speciális jellegét. Itt is megvizsgálandó az órának az oktatási folyamattal való összefüggése, az abban elfoglalt helye é$ funkciója; az anyag központi jelentőségű, eszmeileg nagyfontos17 Nagy Sándor: A didaktika alapjai 257