Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla - Kortársaink (Budapest, 1990)
Versek
De megtalálható e sokszínű, összefoglaló kötetben a népies dal mellett az expresszionizmus hatása is. A Förtelmes éveket a Kalibán költője is írhatta volna: Förtelmes évek! Lódult dúvadak, Kitörnek az idők vasketrecéből Most egymást marva híznak és magukkal Rántják a békés ezredéveket. Zsolt Béla költői és szemléleti fejlődését leglátványosabban az az út mutatja, melyet a még mindig fiatal költő, indulásának parnasszista, szecessziós, dekadens imitációitól az e kötetben először megjelenő expresszionista szabadversig megtett. Zsolt igazi formamüvészetét, rendkívüli költői tehetségét, hajlékonyságát nemcsak indulásának tökéletes szonettjei, elégiái és litániái bizonyítják, de az a frisseség és nyitottság is, amellyel korának legmodernebb költői áramlataival azonosulni tudott. Jól bizonyítja ezt a Hevesi Ivánnak ajánlott Kísérletek is: Zsolt Béla, aki ritmust fakasztottál a szavak sziklájából és hiúságodat felcsengettyüzled a rímek kolompjával. E lomha, csoszogó igékben tégy vallomást a játék, a zene és a firniszes szépség hiábavalóságáról! De mi közöd neked a mindenséghez és a közösséghez, a hold dagadt pofájához és a kőbányai vasmunkás tuberkulózisához? O, nem vagy kozmikus lény, ó nem vagy kollektív ember, Zsolt Béla, ritmust ácsolsz, rímet faragsz, orvosokhoz jársz, nőkhöz sündörögsz és pénzt kérsz kölcsön a gazdagoktól. 35