Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla - Kortársaink (Budapest, 1990)
A végzetes toll
képviselte a két nemzedék között. Élvezet volt ott dolgozni. A lap közleményeinek középarányosa egy fokkal közelebb húzódott a boulevardhoz s távolabb az avant gardetól és elefántcsont toronytól, mint szerettem volna — ez régi ellentét volt Zsolt és az én lapeszményem között, de antikonformizmusban nem volt köztünk eltérés. Szemtelenek voltunk egy korban, amelyben az önérzet és az értelem egyetlen méltó kifejezése a szemtelenség. Ez volt A Toll legfőbb érdeme.” E füzet nagyságú, Berény Róbert rajzával díszített színes borítójú folyóiratra a sokoldalúság és a változatosság volt jellemző. Állandó rovatai közül figyelemre méltóak a bevezető, irodalmi közéleti aktualitásokhoz kapcsolódó, vitázó, gyakran debatter modorú glossza, a politikai, társasági híreket elemző Külföldi levelek, a színház és film rovat és egy-egy nagyvállalat, bank belső ügyeit tárgyaló, esetenként tendenciózus, reklámízű Közgazdasági Toll. A folyóirat, bár a közélet egyéb ágait is felölelte, elsősorban irodalmi jellegű volt. Népszerűségét is nagyrészt irodalmi ankétjainak köszönhette. A szenzációs Ady-revízió mellett jelentősek a Molnár Ferencről, Kiss Józsefről, Bródy Sándorról vagy az irodalmi kritika helyzetéről folytatott vitái is. Kritikai rovata leginkább polgári esztétákat foglalkoztatott, és tartalmában is meglehetősen egyoldalú volt: általában saját íróinak munkásságát kísérte figyelemmel, ezek méltatásakor azonban reális, megbízható. Elfogultságait inkább hiányai mutatják, így jelentőségénél sokkal kisebb terjedelemben foglalkozik a lap például az éppen ebben az időben meginduló és megerősödő népi irodalommal. Amennyire kiemelkedő A Toll irodalmi, közéleti esszéiben, határozott irodalompolitikai megnyilvánulásaiban, annyira gyenge szépirodalmi ré-65