Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla - Kortársaink (Budapest, 1990)
Kínos ügy
kereskedőfiút — kicsöppenve polgári világából — megcsapja, felkavarja az idegen erő, a történelem szele. Ő azonban érzékenységnél, a másság, a vonzódás felismerésénél többre nem képes, és már nagy dolog az is, hogy erre képes. Keveredik benne a különösség utáni tisztázatlan vágy és az undor saját értelmetlen, eseménytelen életétől. E vágy és undor eredménye a tehetetlen nosztalgia. A kalandos szerelmi történet, az érzelmi analízis azonban nemcsak a lektűr szintjén igaz, érdekes, ahogy azt az óvatos író ajánlja. Igazabb és érdekesebb a maga elvont szimbolikus értelmében is, mert e bulvárregény a zsidó kispolgár társadalmi érzékenységének, impotenciájának is hű tükre. Erre mutatott rá már a regény megjelenésekor József Attila: „A Bellegarde egy budapesti fiatalember regénye, egy magyarországi ifjú burzsoá találkozása Európával, az örökkévalónak érzett békés, üzletes polgáriasság találkozása a világtörténelmi nyugtalanság megsejtésével.”40 Az a nosztalgia és vágy, amely megérintette Wahl Leót Gertruddal találkozva, megérintette a húszas-harmincas évek polgárát is, az ezerkilencszáztizenkilences forradalmakra, baloldali olvasmányaira, saját fiatalságára emlékezve, napjaik szociális mozgolódásait, tüntetéseit látva. Nem a szociális társadalmi érzékenység hiányzott belőlük sem, hanem az a bátorság és erő, amelynek hiányában a beijedt pesti kereskedő menekül az érzelmei konzekvenciáiból következő forradalmi tett, a tudva-tudatlanul elkövetendő zsarnokölés elől. Ahogy ő cserbenhagyja a lányt, úgy hagyta cserben a zsidó kispolgár is a forradalmat, így, ilyen érzelmek, nosztalgiák, vonzódások és félelmek, nyavalygások közepette. Ahogy Wahl Leo (wählen = választani) mégis csak Kardos Juci unott, rutinírozott, de megszokott, begya-109