Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla - Kortársaink (Budapest, 1990)
Bevezetés
sáncain kívül fellépett egy olyan baloldali nemzedék, mely példaképeit, mestereit leginkább a Nyugat megalapítói között találta meg. Ám e nemzedék és különösen polgári szárnya elvetélt kísérleteken túl (Hétfői Társaság, Pandora, Németh László próbálkozása) nem teremtett szervezeti kereteket és azonos irányzatot sem. Zsolt a maga puritán stílusával, zsidó tematikájával közöttük is egyedülálló jelenség volt, és sokkal inkább illik rá a Bóka László javasolta „értelmiségi író” megjelölés, mint a Nyugathoz való kapcsolás. Zsolt -— mint nemzedékének legtöbb tagja — a Nyugatba alig írt, és — mint József Attila, Szabó Lőrinc, vagy Németh László — Babitscsal, a szerkesztővel személyesen is szembefordult. Ugyanakkor szociográfikus látásmódjával korántsem állt egyedül, törekvéseiben a népiekkel is rokon, de leginkább Márai Sándor, Remenyik Zsigmond vagy Kolozsvári Grandpierre Emil párhuzamos önéletrajzi esszéivel mutat hasonlóságot. Előítéletek és ellentmondások övezik hát Zsolt Béla személyiségét és pályáját is. E mű célja sem lehet más, mint hogy úttörő vállalkozásként ez előítéleteket és ellentmondásokat feloldja, értelmezze. Hogy egy szűk réteg krónikását, a legendákon és elfogultságokon túl irodalomtörténetünk és kultúránk méltó helyére emelje. Mert, ha Zsolt Béla világát és problémáit elmosta is — talán — az idő, legjobb művei ma is múltunk és lelkünk, önismeretünk hű dokumentumai. 11