Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla - Kortársaink (Budapest, 1990)

Bevezetés

sáncain kívül fellépett egy olyan baloldali nemzedék, mely példaképeit, mestereit leginkább a Nyugat megalapítói kö­zött találta meg. Ám e nemzedék és különösen polgári szárnya elvetélt kísérleteken túl (Hétfői Társaság, Pandora, Németh László próbálkozása) nem teremtett szervezeti ke­reteket és azonos irányzatot sem. Zsolt a maga puritán stílusával, zsidó tematikájával közöttük is egyedülálló jelen­ség volt, és sokkal inkább illik rá a Bóka László javasolta „értelmiségi író” megjelölés, mint a Nyugathoz való kap­csolás. Zsolt -— mint nemzedékének legtöbb tagja — a Nyugatba alig írt, és — mint József Attila, Szabó Lőrinc, vagy Németh László — Babitscsal, a szerkesztővel szemé­lyesen is szembefordult. Ugyanakkor szociográfikus látás­módjával korántsem állt egyedül, törekvéseiben a népiekkel is rokon, de leginkább Márai Sándor, Remenyik Zsigmond vagy Kolozsvári Grandpierre Emil párhuzamos önéletrajzi esszéivel mutat hasonlóságot. Előítéletek és ellentmondások övezik hát Zsolt Béla sze­mélyiségét és pályáját is. E mű célja sem lehet más, mint hogy úttörő vállalkozásként ez előítéleteket és ellentmondá­sokat feloldja, értelmezze. Hogy egy szűk réteg krónikását, a legendákon és elfogultságokon túl irodalomtörténetünk és kultúránk méltó helyére emelje. Mert, ha Zsolt Béla világát és problémáit elmosta is — talán — az idő, legjobb művei ma is múltunk és lelkünk, önismeretünk hű dokumentumai. 11

Next