Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla - Kortársaink (Budapest, 1990)
A végzetes toll
XIX. századi elveket tehát, melyek nálunk a két forradalom bukásával buktak. Ez elvek, eszmények társadalmi bázis és politikai hatalom hiányában ízléssé, szemléletté transzformálódtak. Tényleges hatalom és lehetőségek tüntével a politikából kiábrándult polgárság a szellem sáncai mögé menekült, és az ízlés fegyverével vívta utóvédharcait. A Toll e lehetőségeivel lefokozott, határait pontosan érzékelő programjához azonban mindvégig következetes maradt. A politikából az irodalomba húzódva, eszméit ízlésbe rejtve védte sajnálatosan időszerűtlen értékeit. Az Ady-revízió Ez ízlés hü tükre A Toll szinte minden írása. Mint ahogy megítélésünk szerint az ízlés harca, hitvallása volt az Adyrevízió is. Benne a lap liberális szellemének is megfelelően gyakran ellentétes nézetek csaptak ugyan össze, mégis e különböző szemléletű írások egy azonos ízlés, világnézeti Gppozíció jegyében fogantak. A Tollat elsősorban az Adyankét tette híressé, közismertté. A benne tükröződő, egységesnek tételezett attitűd feltárása nemcsak az Ady-kritika számára jelentős tehát, de egy társadalmi réteg érveinek körét, mentalitását és ízlését és közvetve Zsolt Béla irodalmi nézeteit is pontosabban meghatározhatja. Magával az Ady-revízióval és különösen Kosztolányi és József Attila cikkeivel irodalomtörténet-írásunk sokat foglalkozott, megnyugtató értékelését elvégezte.28 Mindmáig nem történt meg azonban A Toll publikációinak egységes egészként való értelmezése. Holott úgy tűnik, az egész Adyrevízión belül e megnyilatkozások egy sajátos állásfoglalást, különvéleményt tükröznek, amelyek nemcsak A Toll és a 73