Nagy Zsuzsa: Liberális pártmozgalmak, 1931-1945 (Budapest, 1986)
9. Magyarország a második világháborúban
liberális lapok azonban talán egyetlen magyar íróval sem foglalkoztak olyan intenzíven, mint József Attilával. Halálakor cikkek sorában és Д lehető legmelegebb hangon értékelték pályáját, irodalmi rangját.76 Hozzá tértek vissza, rá hivatkoztak, őt védelmezték a legszenvedélyesebben akkor, amikor a magyar társadalom nagy kérdéseiről, irodalom és politika viszonyáról volt szó. Megrendítően szép cikkben írt róla Fodor József, az egész társadalom és szellemi légkör torzulásait állítva pellengérre. Arra a kérdésre, vajon őrük volt-e a költő, így felelt: „Hogyne! Beleőrült a mai magyar irodalomba. (Mindegyik becsületes író beleőrül, csak jobban bírja.) Beleőrült a klikkekbe, a bandákba, az analfabétizmusba. Az európai levegő hiányába . . . szívére vette a balgákat, a nyomorultakat . ..” Nemcsak azt rótta fel, hogy a szélsőjobboldal destruktívnak nevezte, becsmérelte József Attilát, hanem azt is, hogy a „másik oldal”, ahová tartozott, az sem adott meg neki mindent, ami megillette volna, hogy méltánytalanul bánt vele.77 Az Esti Kurír egészen nyíltan vitázott Erdélyi Józseffel, az ekkor a jobboldalon álló népi íróval, aki József Attilát „ki akarja iktatni” a magyar irodalomból.78 A liberálisok és sajtójuk azon kevesek közé tartoztak, akik nemcsak József Attilát, de Ady Endrét is magukénak, példaképnek vallották abban az értelemben is, hogy Ady és egész életműve „főképpen az uralmon levő hatalmi rendszerrel és a politikai divatokkal szembeszegülve politizált”. Magukat olyanoknak tekintették, mint akik hűségesen őrködnek Ady Endre költői és eszmei örökségén, amelyet meg is kell védeniük a konszak demagóg ferdítéseitől.79 Petőfit a magyar szabadság költőjeként vették védelmükbe a különböző „hazafias” és faji értelmezésekkel, kisajátítási kísérletekkel szemben.80 Babitsosai kapcsolatban azt hangsúlyozták, hogy nála a haza szabadságot, jogainkat, kultúránkat jelentette és ezt a sorát idézték: „Ezen a földön nem fogott az erőszak.”81 Nagy Lajosban, akivel szintén foglalkoztak, felismerték „a magyar társadalomkritikai novella mesterét”.82 Határozott szellemiség jutott kifejezésre abban is, ahogyan Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc életművét és jelentőségét méltatták, ahogyan Bartókot ,,a magyar nép legjobb nyugati képviselőjének” nevezték.83 Történelmünk nagyjaival, közülük különösen néhánnyal a liberális sajtó korábban nem foglalkozott annyit, mint a negyvenes években. Az aktualizálás szándékát nem is rejtették véka alá. Ha Szent Istvánról, Mátyás királyról, még inkább a 19. század nagy liberális generációjának tagjairól, Kossuthról, Széchenyi-76 L. az Űjság és az Esti Kurír cikkeit 1937. dec. 5-étől Németh Andor, Zsolt Béla és mások tollából. 77 Újság 1941. jan. 19. Fodor József: A költő és kora. 78 Esti Kurír 1943. jan. 18. Egy balsikerű leleplezés. — A cikkírót mélységesen felháborította, hogy Erdélyi József Attila felmenői között ekkor fedezett fel zsidó származásúakat. — A költőről és temetéséről több cikket közöl a lap 1942 áprilisában és májusában. ?9 Újság 1940. jan. 28. Zsolt Béla: De Ady Endre ne beszéljen .. . 80 úo. 1940. júl. 28. Eodor József: Nyári program. A cikk a Tuhutum Társaság Az átértékelt Petőfi című könyve kapcsán jelent meg. 81 Esti Kurír 1941. aug. 5. Meghalt Babits Mihály. 82 Uo. Gérczei-Németh Imre riportja 1943. júl. 30-án. 83 L. uo. 1942. szept. 5. Móriczról, 1943. aug. 30. Karinthyról, 1944. febr. 8. Móráról, 1941'. febr. 3. Bartókról írt cikkeket. 157