Nemes István: Radnóti Miklós költői nyelve - Irodalomtörténeti füzetek 94. (Budapest, 1979)
I. Lírai örökség
fékezi. Saját világképének, világélményének kifejezésére megfelelő új stílust igyekszik teremteni. Elveti a poétika hagyományos szabályait, lemond a sorok mértékéről, a metrumok egyöntetűségéről, a melódia finomságáról. Kassák például a versmesterség kellékeit üres csecsebecséknek ítéli. A játékos színek és lebegések helyett a szavakból, mint „téglákból” a vers „testiségét” akarja megformálni. Számára nem az a fontos tehát, hogy a vers szép legyen, hanem kifejező legyen: nyelvében, képeiben, dinamikájában expresszív. Az expresszionista vers jellemzői a dinamikus igésítő stílus, az egyszavas felkiáltásszerű mondatok; merész újszerű szóösszetételek, a vízióvá terebélyesedő versrészletek. Az expresszionista költő felkiáltásai gyakran tagolatlanok, szándékosan széttöredezettek. Szétrobbantja a verset, új logikai törvényei szerint alkot.19 Szokás volt ezt az irodalmat anarchikusnak minősíteni. Voltaképpen nem az irodalom, hanem a kor vált kaotikussá. Mintha az élet veszítette volna el a rendező logikát. Az irodalom tehát csak a valóság anarchiáját tükrözte. A dezorganizált kor valóságélményét harmonikus formában az új líra nem tudta kifejezni, új kifejezési mód kellett. Fűtötte ezt az emberi tehetetlenségből fakadó keserű indulat is, amely szép szavakat dühös szóáradattal helyettesítette.20 .. .csak ezek a buta villamossínek ne riasztgatnák mindig a merszem.. . s ezek a mahomet tégladögök is megint úgy rálajhárkodtak az idegeimre.' . . milyen ronda ilyenkor az ucca, pfujj, mintha minden meg lenne dögölve. . . se mozgás, se szín ... csak csönd. (Sorok ideges órákban) 19 Béláéi Miklós, i.m. 20 Vö. Rónay György: Kassák és az izmusok. It, 1959. 47. 24