Nemes István: Radnóti Miklós költői nyelve - Irodalomtörténeti füzetek 94. (Budapest, 1979)
VII. Kitekintés - A művészi eszközök és lehetőségek összegezése
Attilának és Radnóti Miklósnak ugyan egyaránt vannak, de a transzparencia számottevő szerepet költészetükben nem tölt be. Az első világháború utáni avantgarde új szóanyaggal és képforrásokkal is gazdagította a lírát. Mindenekelőtt a modem technika szókincsére és képkörére kell gondolnunk, amely főként József Attila költészetében gazdag, Radnóti Miklósnál pedig feltűnően van jelen a haditechnika köréből vett szókincs és képalkotás (Veresmart, Nem tudhatom. .., Razglednicák). De számottevő a köznyelv szerepe is a költői szókincs bővülésében. A költői képek számos esetben a költő archaizáló szándékának szülöttei. A költő visszatér egy ősibb világnézethez, beszéd- és gondolkodásmódhoz. így jön létre az archaikum, amely különféle megoldások forrása lehet: az animizmus, a mitologizálás stb. is eredhet belőle. Radnóti Miklósnál csak a korai kötetekben találkozunk pogány mítosszal, s noha — főként zenitre jutott költészetében — számottevő az archaikum szerepe, versei mégis mítosztól mentesek. Az archaikus szókincsen és képforráson túl a késői nagy versekben — elsősorban az eclogákban — az antik sorfaj alkalmazása igen jelentős. Mint ahogy legnagyobb kortársai - Szabó Lőrinc, József Attila, Illyés Gyula — ő is az archaikus motívumok egyéni felhasználásával modern klasszicizmusban oldotta fel a lírai avantgarde hagyományait.2 Lényeges kérdés továbbá a lírai versben a költő képfejlesztő technikája, a kompozíció. A tudatos, szigorú önfegyelem által szabályozott képfejlesztés esetén a képek egy tőből, egy alapból hajtanak ki. A költő a vers elején intonál egy képkört, amelyet fokozatosan, a klasszikus hagyományok módszerével fejleszt kerek egésszé. Radnóti Miklós realista korszakában a versek túlnyomó többsége a klasszikus versszerkesztés hagyományai alapján készült {Nem tudhatom . . Tétova óda, Nem bírta hát. . ., Töredék, Hetedik ecloga stb.). De nem tűnnek el teljesen az avantgarde iskola nyomai a kompozíciós módszerekből sem. A modern lírában ugyanis gyakori a képbuijánzás, amikor a kép, például a hasonlat 2 Vö. Rába György, i. m. 64. 307