Nemeskürty István - Koltay Gábor: Mi végre vagyok a világon (Budapest, 2005)

Requiem egy hazáért

rülhetetlen a háborúba lépésünk; hogy nem a hazát és a kereszténységet védtük a Donnál; hogy egy sor karrieréhes, nyilasok és németek uszítot­ta tábornok és vezérkari tiszt cinikus nemtörődömséggel vezette kato­náinkat, bennünket, a nemzetet végzete felé. Elegen, eleget írtak erről, Kállay Miklóstól Stomm Marcellig. Még Bárdossy Lászlótól is maradt ránk egy kétségbeesett, keserű beadvány a kormányzóhoz a m. kir. honvéd vezérkar erőszakoskodása és cselszövényei ellen. Ez nem jelenti azt, hogy minden magyar tábornok, tiszt és katona áruló volt. Ezrek élnek még mindig közöttünk vagy a nagyvilágban, akikre büszkék lehetünk. A magyar honvédség becsülete csorbítatlan: de ezt csak akkor hiszi el a bennünket nem kedvelő, gyanakvó nagyvilág, ha a konkolyt elégetjük, és csak a búzát gyűjtjük csűrbe.- A József Attila-díjat a Requiem megjelenése után kapta. Milyen más elismerést kapott a honvédelmi miniszteri köszönetén kívül?- Véletlenül tudtam meg, hogy főleg ez a könyvem, de talán tágabb értelemben mondjuk úgy, hogy írói munkásságom gyakran szerepelt a Kossuth-díjra jelöltek között. Egyszer Aczél György mondta, ha maga kért volna engem valamire, megkapta volna. De sose kértem semmit. Az egyik vasárnap délben a Pilvax étteremben ebédeltünk, amikor odajött hozzám a szintén ott üldögélő Vas István, ez a rendkívül rokonszenves, kitűnő költő, akit én is nagyra becsültem. Vas István gratulált a közelgő Kossuth-díjamhoz, és elmondta, mennyire örül és a Requiem milyen jó könyv. Szerencsére mindig is volt bennem egyfajta, a katonaságnál meg­tanult tartózkodás, így elraktároztam magamban a gratulációt. Vas Pista aztán legközelebb szomorkodva mondta, hogy milyen hibát követett el, de ő biztos volt ebben, mert már évek óta szó volt róla. így tudtam meg, hogy az utolsó pillanatban kihúztak. Balázs Béla-díjat viszont kaptam, de akkor se indokolták, hogy mint stúdióvezető kaptam-e, vagy mint író, aki megírtam a magyar film törté­netét. A díjat egyébként valószínűleg ez utóbbiért kaptam, mivel A ma­gyar film története című könyvem angolul is megjelent, ráadásul 1968-ban 159

Next