Oláh Attila (szerk.): A pozitív pszichológia világa - Pszichológiai Szemle Könyvtár 16. (Budapest, 2012)
Empirikus tanulmányok pozitív pszichológiai témákból
A flow-élmény elektrofiziológiája 91 csonyabb, mint unalomhelyzetben. Tehát az anterior területek relatív legmagasabb aktivitást unalom-, relatív legalacsonyabb aktivitást pedig szorongáshelyzetben mutatnak. Spektrális adatok idő változásai Az idő hatásának vizsgálatára az adatszerkezet alapján kovariánsként az idő hierarchikus modellbe építésével adódott lehetőség. Az idő vizsgálatához elsőként a különböző területek és frekvenciatartományok különböző helyzetekben mutatott értékeit grafikusan vizsgáltuk (például 3. ábra). A szemrevételezés alapján nyilvánvaló, hogy az idő múlásának nemlineáris fordított U alakú hatása van a flow- és szorongáshelyzetekre, de az unalomhelyzet esetében sem beszélhetünk linearitásról a 3. ábra tanúsága alapján. A nemlineáris számítások elkerülése végett az adatokat a jellemzően 3 perc körül bekövetkező értékmaximumnál (lásd 3. ábra) kettébontottuk, hogy lineáris statisztikai eszközökkel vizsgálhatóak legyenek. A kovarianciák (tulajdonképpen a helyzetek és az idő interakciója, az idő és az agyi aktivitás összefüggését jellemző meredekségértékek a különböző helyzetekben) az első két percben (1-8. epochcsoportok) az 5-6. táblázat szerint alakulnak. A szignifikáns (kövér szedéssel jelölve) és tendenciózus (dőlt szedéssel jelölve) értékek a zéró meredekségtől (időbeli állandóság) való eltérést jelzik a meredekségértékeket ^-értékekben szemléltetve az összehasonlíthatóság érdekében. A pozitív értékek az agyi aktivitás idővel való fokozódását, míg a negatívak a csökkenését jelzik az adott skalpterületen és hullámtartományban. A flow-helyzetben jellemző meredekségértékektől szignifikánsan (I At I > 1,96) eltérő meredekségértékeket (unalom, szorongás) aláhúzással jelöltük. Az idő hatása a spektrális értékekre a második perc végéig flow-helyzetben a delta hullámtartomány kivételével a teljes skalpon, minden esetben a többi helyzetnél nagyobb és teljesítményt fokozó jellegű, szemben az antiflow-helyzetekkel, ahol az unalom esetében az időnek általában nincsen hatása a spektrális teljesítményre, a szorongáshelyzetben pedig a flow-helyzetnél kisebb jellegű növekedés mutatkozik az idő múlásával. Ez a növekedés a flow-helyzet esetében elsősorban a posterior területeken mutatkozik meg a delta-tartomány kivételével minden spektrumon, de jellemzi az anterior területeket is, különösen az alfa2 feletti spektrumokat. A szorongás esetén elmondhatjuk, hogy a bal posterior terület alfa2-tartománya felett jellemző az idő teljesítményt fokozó hatása, illetve a motoros kéreg felett a béta2-spektrumon. Ugyanakkor a szorongáshelyzet esetében az anterior területek delta tartománya is növekedést mutat, amely a flow-helyzet esetén nem jellemző, csupán gyenge tendenciaként jelentkezik. Érdemes továbbá kiemelni, hogy az említett bal posterior területek esetében mutatható ki a helyzetek idővel való interakciójának legnagyobb hatása, itt az unalomhelyzetben tendenciamértékű csökkenés mutatkozik az idő múlásával, szemben a flow-ban erős és a szorongásban gyengébb növekedéssel. A későbbi epochcsoportok (9-21.) szisztematikusan különböző összefüggéseket mutattak (7-8. táblázat).