Oltványi Ambrus (szerk.): Vörösmarty Mihály: Drámák VI. Czillei és a Hunyadiak. Hunyady László - Vörösmarty Mihály összes művei 11. (Budapest, 1966)
Jegyzetek - Egyéb jelölések - Czillei és a' Hunyadiak
Vitéz, nagyváradi püspök Zrednai Vitéz János —• a Hunyadiak korának egyik legjelentékenyebb államférfin —• 1408 körül született. A zágrábi püspökségben lépett az egyházi rendbe. 1433 táján a királyi kancelláriára került, ahol ő honosította meg a humanista stílust. Mint Hunyadi János fiainak nevelője, növendékeit is a humanista állambölcselet szellemében oktatta. 1445-ben a pápa — Hunyadi János ajánlására — nagyváradi püspökké nevezte ki. Ettől kezdve fontos szerepet vitt az államügyekben, és több ízben folytatott fontos diplomáciai tárgyalásokat. 1457- ben V. Eászló Hunyadi Lászlóval együtt őt is elfogatta, ám rövidesen szabadon bocsátotta. Nagy része volt Mátyás királlyá választásában aki trónralépte után kancellárrá nevezte ki. 1465-ben esztergomi érsek lett. 1471-ben a Mátyás külpolitikájának új fordulataival elégedetlen ellenzékhez csatlakozott. Ezért Mátyás 1472-ben Visegrádon fogságba vetette. Kiszabadulása után nemsokára — még ugyanebben az évben — meghalt. Hunyadi László 1433-ban született. Erdélyben nőtt fel. Már korán részt vett apja harcaiban. A rigómezei vereség után Hunyadi János kénytelen volt őt túszként Brankovics György szendrői udvarába küldeni, de innen már 1450 közepén kiszabadult. 1452-ben pozsonyi gróf és Pozsony vármegye főispánja, 1453-ban horvát-dalmátországi bán lett. Eredménytelenül hadakozott a felvidéki cseh zsoldosok ellen. Az 1455-i budai országgyűlésen apjával együtt lemondott minden tisztségéről. Apja halála után családja hatalmát továbbra is fenn akarta tartani, magának igényelte az ország főkapitányának tisztjét, és „seregekettoborzott, részben a török elleni harc folytatására, részben a bárói liga elleni védekezésül.” (Magyarország története. Bp. 1964. I. k. 131.) Az 1456 októberi futaki országgyűlésen csak királyi menlevél védelme alatt jelenhetett meg. Czillei halála után V. Eászló nem csupán teljes bocsánatáról biztosította (ezt nov. 23-án Temesvárott ünnepélyes esküvel is megpecsételte), hanem az ország főkapitányának is elismerte, s egyúttal főlovászmesterévé nevezte ki. 1456 végén a Hunyadi-ház legtekintélyesebb híveivel együtt a király hívására Budára ment. Itt 1457. márc. 14-én valamennyiüket elfogták, s a Garai Eászló vezetése alatt álló ítélőszék a felségsértés koholt vádja alapján fej- és jószágvesztésre ítélte őket. Hunyadi Lászlón a halálos ítéletet márc. 16-án végrehajtották. „Mondják, ez a Eászló gróf igen hasonlított apjához. Képe kerek, barnás, hosszú haja gesztenyeszín, kegyes tekintetű, szélesvállú, fegyverforgatásban serény, bátor ember volt, övéihez, de idegenek iránt is jóságos.” (Thtjróczií. m. 169.) Hunyadi Mátyás 1440. febr. 23-án született, a dráma cselekményének időpontjában tehát 16 éves volt. Kiváló nevelésben részesült. Már egészen ifjan 330