Oltványi Ambrus (szerk.): Vörösmarty Mihály: Drámák VI. Czillei és a Hunyadiak. Hunyady László - Vörösmarty Mihály összes művei 11. (Budapest, 1966)
Jegyzetek - Egyéb jelölések - Czillei és a' Hunyadiak
fiát. Miután Ulászló 1444-ben, a várnai csatában elesett, a rendek V. I,ászlót választották királlyá. III. Frigyes azonban a rendek ismételt követelésére sem volt hajlandó kiadni a gyermekkirályt, és csak 1452- ben — az osztrák, cseh és magyar rendek együttes fellépésének hatására — bocsátotta 6t el udvarából. Neveltetését ettől kezdve nagybátyja Czillei Urlik irányította. 1453-ban cseh királlyá koronázták. Idejét többnyire Bécsben és Prágában töltötte. A fenyegető török veszéllyel szemben tétlenül állott. Nándorfehérvár ostromának hírére Czilleivel együtt Bécsbe szökött. Később, 1457 tavaszán, Hunyadi Uászló törvénytelen kivégeztetése után — a Hunyadi-pártiaktól megindított nagyszabású fegyveres szervezkedéstől megrémülve —■ ismét Bécsbe, majd Prágába menekült. 1457. november 23-án — amikor éppen menyasszonyának: VII. Károly francia király leányának fogadására készült — váratlanul meghalt. A kortársak egy része szerint politikai ellenfelei megmérgezték. „Ez a László király megfelelően nyúlánkra nőtt; göndör, sötét haja volt, arca pirosas fehér, ennek közepén lehajtó egyenes orra kissé duzzadt: nem kevéssé nyerte meg a tetszést a korabeli ifjak közt magaviselésével és okosságával” írja róla Thuróczi. (Thuróczi János: Magyar krónika. Bp. 1957. 171 -) Aeneas Sylvius szerint mestere volt a színlelésnek, és mester volt véleményének folytonos változtatásában is: mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. (Aeneas SyeviuS: Historia Friderici III. Kollár: Analecta monumentorum Vindobonensis II. к. 396— 97-) Czillei Ulrik gróf 1406 körül született. 1432 körül nőül vette Brankovics György szerb despota leányát, Katalint. Mint hetven styriai és magyarországi vár ura, az 1430-as évek második felétől kezdve egyre nagyobb szerepet játszott a magyar államügyekben. Albert király uralma idején cseh helytartó volt. Ulászlóval szemben V. László trónigényét támogatta. 1440-ben Ulászló fogságába került, ám a következő évben a király — miután hűségesküt vett ki tőle — szabadon bocsátotta. Hunyadi Jánossal és politikájával kezdettől fogva élesen szemben állt, s a Hunyadiak hatalmának megtörésére irányuló manővereit a velük való ismételt ünnepélyes kibékülések után is változatlan energiával folytatta. 1452-ben V. László gyámja lett, s teljesen elidegenítette a gyermekkirályt a Hunyadiaktól. Hatalmi állása ekkor érte el a tetőpontot. 1453- ban Eyzinger Ulriknak sikerült ellene fordítania az osztrák rendeket, s a bécsi udvarból való távozásra kényszeríteni őt. 1455 elején azonban a király ismét visszahívta, s Hunyadi János halála után, 1456 októberében, a futaki országgyűlésen az ország helytartójává (más források szerint főkapitánnyá) nevezte ki. Itt kibékült a Hunyadiakkal, de titokban folytatta ellenük irányuló mesterkedéseit. 1456. nov. 9-én a Hunyadi ház párthívei Nándoriehérvárott megölték. „Ulrik gróf pedig eléggé magastermetű, arca, teste meglehetős, képe sovány, mintegy ötven esztendős volt, jókedvű és nagyon buja természetű; 328