Ortutay Gyula (szerk.): Magyar Néprajzi lexikon 2. F-Ka (Budapest, 1979)
H - harangozás - harangöntő
harangöntő 469 harangöntő Harangöntés Bal oldali kép: Kiszáradt a „mag" — Középső kép: A magra először agyagot visznek fel és kóccal erősítik — Jobb oldali kép: A gyúrt agyagot rétegesen viszik fel a magra és a „profil-fa" forgatásával alakul ki a forma (Mind: őrbottyán, Pest m.) hatók, a készítési adatokat ritkán tüntették fel. A —k virágkora a 15 — 16. sz.-ra esett. A 17. sz.-ban szokásban volt a harangok zálogba adása is. Nógrád megyében a 17. sz. első felében népi harangöntós alakult ki. Ezek a kis súlyú, öntési hibás harangok ma már aránylag ritkák. A 18. sz.-ig a —k ágyúöntők is voltak. Némely városban —-dinasztiák alakultak ki. A 18 — 19. sz.-ban vándor—k a helyszínen is öntöttek harangot. Előfordult az is, hogy ágyúból vagy rézpénzből készítették. A 19. sz. első felében a Felső-Tisza vidékén magyar nemesi családok foglalkoztak harangöntéssel. A harangokat súlyra fizették. A múlt század utolsó negyedére a —k száma nagymórtékben csökkent, noha kisebb csengők (—csengőöntő), rézüstök, vasalók stb. készítésével is foglalkoztak. A magyar nóphagyományban a haranghoz sokféle monda fűződik (—•harangmonda). A tradicionális közösségi életben falun és városon egyaránt egészen a legutóbbi évtizedekig a szakrális szerep mellett a harangoknak nagy jelentősége volt más vonatkozásban is (jeladás, riasztás, tiszteletadás, ünnepköszöntés stb.). Cigány csengőöntők is sokszor hivatkoznak arra, hogy szüleik harangöntóssel is foglalkoztak. Ezeken a harangokon azonban a legtöbb esetben az állatok nyakéba való nagyobb Bal oldali kép: Zsírral kenik be a mintát, a negatívot — Középső kép: A díszeket és feliratokat viaszból készítik el és felrakják a formára — Jobb oldali kép: Az öntőgödör. Fölötte az öntésre váró harangok (mantlik)