Ortutay Gyula (szerk.): Magyar Néprajzi lexikon 2. F-Ka (Budapest, 1979)
F - falukutatás
falukutatás 85 falukutatás hoz való közeledést és a marxizmus megismerését propagálta. Fábián Dániel, a társaság akkori elnöke József Attilával együtt 1930 májusában Hódmezővásárhelyen fogalmazta meg a Ki a faluba! c. kiáltványt, amely a magyar falu társadalmi és gazdasági helyzetét, a parasztság nemzeti szerepét vizsgáló pályázati felhívás is volt. A felhívásnak jelentős eredménye nem lett, mert a társaság politikai harcok színterévé vált. Baloldali ós radikális tagsága hamarosan elhagyta és a jobboldal felülkereke-Kiss Lajos: A szegény ember élete dósé után kezdeményező szerepét elvesztette. — A -*•Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma 1931 végén alakult IJjszászy Kálmán 03 Szabó Zoltán tanárok vezetésével. Munkaterületüket kiterjesztették azokra a tájakra, amelyeknek Sárospatak századok óta kulturális és iskolai központja volt. A sárospataki faluszeminárium kérdőíves adatgyűjtése és falujárásai azt is szolgálták, hogy a főiskola hallgatói megismerjék jövendő munkaterületüket, a falut annak minden problémájával együtt. A szeminárium tagjai népművelői munkát is végeztek, kiszállásaikon rendezvények szervezésével és szociális segítő akciókkal vettek részt a falu életeben. A faluszeminárium 1952-ig, a főiskola megszűntéig működött. — A Pro Christo diákszövetség bp.-i főiskolai internátusában (Diákok Háza, VII., Hársfa u. 59/b) 1934 elején indult a ~ falugondozó-népművelő munkával. Célkitűzései hasonlók voltak a többi diák falukutató mozgaloméhoz: megismerni a falut és keresni a bajok orvoslását. „Kemsei munkaközössóg"-ük, melynek többek közt tagjai voltak Elek Péter, Gunda Béla, Hirscher (Mády) Zoltán, Kerónyi György ós Kovács Imre, a magyar ~ egyik legértékesebb munkáját alkotta meg: Elsüllyedt falu a Dunántúlon (Bp., 1936). Közös munkájuk folytatás nélkül maradt, de a munkaközösség tagjainak többsége más szervezeti keretekben továbbra is részt vett a ~ban. — A szegedi egyetemisták példájára alakult a „Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközössége" a hasonló c. lap égisze alatt, mely 1934 novemberében szociográfiai számot adott ki. Irányukat és célkitűzéseiket Boldizsár Iván, főleg azonban Szabó Zoltán adta meg. Cserkésztáborozásokkal egybekötött ~okat rendeztek, a két vezető egyéniség azonban hamarosan kilépett a munkaközösségből, és távozásukkal annak jelentősége megszűnt. — Az 1920 —30-as évek fordulóján több olyan szociológiai jellegű mű látott Mo.-on napvilágot, melyek nagy figyelmet fordítottak a magyar falu, elsősorban a földbirtok kérdésére. Szerzőik (Weiss István, Matolcsy Mátyás, Gesztelyi Nagy László, Kerék Mihály) nem tartoztak egyetlen falukutató közösséghez sem. Munkáik fontos problómaföltáró művek voltak, de mégsem ők, hanem a velük párhuzamosan jelentkező, a népi írók közé tartozó „falukutató írók" szociográfiai indítású könyvei fordították a közvélemény figyelmét a magyar parasztság sorsának alakulása felé. Ezeket a műveket a fennálló renddel szemben erős kritikai magatartás jellemezte. Többségükben nem tudományosan, adatokkal megalapozott, anyagukat rendszeresen tárgyaló tudományos művek, hanem a szociográfiát a riport közvetlenségével ós szépirodalmi stílussal oldó, érzelmekre is ható olvasmányok. Bevallott céljuk a kormányzatot változásokra bírni, ill. a közvéleményt mozgósítani az általuk felvetett kérdések ügyében. Emiatt többször összeütközésbe kerültek a hatalommal. Féja Géza ós Kovács Imre börtönbüntetést is szenvedtek műveikért. A falukutató írók igazságaikat, megfigyeléseiket ós tapasztalataikat gyakran erős érzelmi telítettséggel adták elő. Nem egy munkájuk szép és szenvedélyes vallomás a magyar parasztság ós a magyar nép ügye mellett. Szépirodalmi fogantatásuk ellenére mondanivalójuk egésze és főleg részlet-megfigyeléseik gazdagsága tudományos értékeket tartalmaz. Az