Pach Zsigmond Pál: Magyarország története 3/1. 1526-1686 - Magyarország története, Tíz kötetben 3/1. (Budapest, 1985)
1. kötet - Első rész: Magyarország története 1626-1608 - V. fejezet: Péter Katalin: A reformáció és a művelődés a 16. században
A HADAKOZÁS К fi NY SZÉK К 491 lyen ideológia nem befolyásolhatja az emberek cselekedeteit a törökkel szemben, mert itt a legközvetlenebb kényszer hajt ellene. Nagyon jellemző ebből a szempontból, hogy a török szövetség oldalán sem merülnek fel ideológiai érvek. A Szapolyai-párt a politikai helyzet kényszerét hangsúlyozza. Amikor pedig az Erdélyhez mindig is közel álló Tiszántúlon, az ottani egyháziak között az együtt való hadakozás problémája vetődik fel, egyszerűen a keleti országrész uralkodói gyakorlatát szankcionálják. Leszögezik: szabad a törökkel együtt harcolni „az országnak igazságos és törvényes védelmében, a nyilvános rablások, az osztozkodók, árulók, pártütők ellen, midőn nincsen elég serege a hatóságnak”.6 A törökkel szemben viszont sokkal egyértelműbb a helyzet. A háború többnyire reguláris csapatok hadmozdulatainak formájában zajlik. Nagyon gyakran vannak jelen zsoldosok. A parasztok esetleges részvétele pedig törvények által megszabott keretekben történik: az urak meghatározott számú jobbágyot kötelesek időnként magukkal hadba vinni vagy hadba küldeni. A paraszti katonáskodók megjelenése vagy távolmaradásuk nem a maguk lelkesedésén múlik. A 16. századra a nép lelkesedésével vívott hadjáratok ideje elmúlt. Hunyadi János annak idején volt módszereit vagy a Bakócz-féle toborzás eszközeit már nem alkalmazzák. Mégpedig nem azért, mintha félnének a parasztságtól, hiszen általában az urak pénzén felfegyverkezve kötelezik őket hadba vonulni. Egyszerűen az történt, hogy a távoli küzdőterekről mindenki legközvetlenebb lakóhelyére tevődött át a háború. Hunyadi még kénytelen volt magyarázni a katonáinak, lelkesíteni őket: otthonuktól távol is a hazájukért harcolnak. Most mindenki a saját életét védi, a saját családját menekíti, a maga kisebb vagy nagyobb földje meghódításától retteg. Ilyen helyzetben az ember lehet bátor vagy gyáva, elfuthat vagy felveheti a harcot, de a cselekedetei aligha függenek valamilyen eszmerendszer hatásától. így érthető, hogy a török elleni háborúk évszázadában a reformáció állást foglal az ország megromlott állapotáról, de nem dolgoz ki harcba hívó, lelkesítő ideológiát. A kortársaknak ilyenre nincsen szükségük. 6 Debreceni hitvallás, 1562. Kiad. KissÁkon, А XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp. 1881. 270.