Pais Dezső - Benkő Loránd (szerk.): Alak- és mondattani gyűjtelék - Nyelvtudományi értekezések 46. (Budapest, 1965)
Török Gábor: A költői mondat-összekapcsolás kérdéseihez
136 tam embertelenné. De azt hiszem, a két-két sor közt ellentétes vagy megengedő viszonyt is sejthetünk. A dialektikusán többértelmű logikai sorok erejét a költő felszólítások halmozásával is fokozhatja: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” (Ars poetica) A gondolatkomplexum nyilván célhatározói alárendelést tartalmaz: ’Megalkuvás nélkül szembeszállók az embertelenséggel, hogy . . .’ — És itt következik a probléma. A költő éppúgy tudta, mint mi, hogy a lét határozza meg a tudatot, tehát a fő értelem: ’Hogy kivívd jogodat az alapvető emberi szükségletek kielégítésére, vagyis — ebből következőleg, ezek után — erkölcsileg, szellemileg igényes ember lehess.’ De József Attila azt is tudta, hogy a tudat nem passzív befogadó csupán, hogy az emberi szükségletek kielégítéséért vívott harc csak akkor végződhetik a proletariátus győzelmével, ha a harcosok nagyobb perspektívákban látják önmagukat és osztályukat, ha eljutottak az öntudat bizonyos magasabb fokára. S így a strófának van egy másik értelme is: a költő megalkuvás nélkül harcol azért, hogy a tömegek erkölcsi-szellemi, politikai igényessége, öntudata erősödjék, s így kivívhassák jogukat az emberhez méltó életre. A kötőszóelhagyás tette lehetővé az expresszív felszólításokkal nyomatékosított kettős értelmet. A kötőszó elhagyása tömörítheti az ellentétet és magyarázó jelleget is: „Szívére veszi terhűnk, gondunk. [De ugyanis, mert] Vállára venni nem bolond.” (Vigasz) Bóka László mutatott rá a fenti két sor nyelvi ötletességére, de ő csak az ellentétet emelte ki (vö. A szép magyar vers. Szoc. név. kiskvt. 38. sz. 77). Nyilvánvaló, ez a fő értelem. A burzsoá humanizmus szavai és tettei, elmélete és gyakorlata közt ellentmondás, ellentét van. Azonban ez az ellentmondás szükségszerű. A burzsoázia nem oszlathatja el a dolgozók gondjait: viszont ha meg akarja gátolni a rohamos forradalmasulást, legalább mutatnia kell a részvétet, megértést. Ellentét és magyarázat másképp is találkozhatik: „Fecseghetnének nyelves tudományok — [de ~ hiszen] mind pártfogolna, ki szivébe lát: legalább keresem, amire vágyok, bár nincs, az örökös ifjúság italát.” (Flóra 4. Buzgóság) De József Attila tömörítő stílusa olykor nehezebb próbák elé is állít: „Nincs alku — én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz ...” (Ars poetica)