Pál József: Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban (Budapest, 2009)
A Commedia néhány képi, zenei és nyelvi sajátossága
Ars sine scientia nihil,288 szögezte le 1398-ban a milánói katedrális építésével kapcsolatban a szakértőként meghívott Jean Mignot párizsi építész, cáfolva azt a vélekedést, mely szerint a tudomány egy dolog, a művészet pedig egy másik. A racionalizmust az antik filozófiához hasonló méltóságba emelő Tamás minden állítása az ésszerűségen alapult. Mind a tudomány, mind a művészet, hangsúlyozta, a megismeréssel kapcsolatos, de míg az előbbi pusztán a tudást tartja szem előtt, az utóbbi külső megjelenéshez kötött.289 A középkori felfogás szerint külsőt alkotó (építész)mérnök inkább művész volt (és a művész mérnök), mint tudós. Dante a legnagyobb művészi feladat, az Isten-látás leírásának teljesítésekor önmagát mérnök ként állítja olvasója elé, s értelemszerűen ide kívánkozik József Attilának a kint és a bent ellentétére épülő költő-meghatározása (A város peremén290). Tudós poézis A tudományosság, a racionális compositio az új versek egyik legfontosabb ismérve lett. A dolce Stil nuovo (Pg. XXIV. 57) vagy uso moderno291 (Pg. XXVI. 113) az antiktól nyelvében eltérő, de a megszerkesztés igényességében hasonló, középkori értelemben vett szerelmi költészetet jelent. A szeretet ilyen felfogása az antikhoz képest merőben új és mélyen keresztény volt. A precíz verselési technika, a puszta intuíción túlmenő, logikus gondolati elemek beemelése a költészetbe és, ennek megfelelően, a racionális szövegmagyarázat292 azonban egyáltalán nem volt idegen 288 A művészet tudomány nélkül semmi. James S. Ackerman, Ars sine scientia nihil est. Gothic Theory of Architecture at the Cathedral of Milan, The Art Bulletin, Vol. 31. No 2 (1949). A kérdés egészéről lásd Ananda К. Coomaraswamy, Keresztény és keleti művészetfilozófia, Arcticus, Budapest, 2000, 27. 289 Summa theologiae, 1.14. 8. in: i.m. 43-45. és I—II. 57. 3. 290 „A költő - ajkán csörömpöl a szó, / de ő (az adott világ / varázsainak mérnöke), / tudatosan jövőbe lát / s megszerkeszti magában, mint ti / majd kint, a harmóniát.” 291 A modern gyakorlat kifejezést Dante Guido Guinizelli (és a provanszál Dániel Arnaut, „anyanyelvének legjobb kovácsa", valamint Giraut de Borneil) vulgáris nyelvű költészetére vonatkoztatta. 292 Lásd Vita nuova és Convivio verseit és ezek hosszú és alapos szövegmagyarázatait. f 158