Pálffy Endre: George Coşbuc élete és költészete (Budapest, 1973)
Az irodalmi élet sodrában
E gondolatok egyike-másika Cosbucnál is fellelhető. Co$buc is tudatában van annak, hogy nem szabad zsúfolni az ismereteket: „A kultúra megöli a naivitást, s a tudomány elűzi az egyszerűséget, s ha nem tudunk a gyermekeknek naivan és egyszerűen mesélni, akkor úgy járunk, mint aki az éhes embernek a böjtölés áldásairól prédikál.” Ilyen elgondolás szülte Cosbucnál a Cartea celor dói zbírliti si a mai multor al\i pírlifi (A két torzonborz és több más elkeseredett könyve) meg a Povestea gístelor (Mese a libákról) című verses elbeszélést, de ide tartozik néhány tájleíró költeménye is, mint A tavasz hírnökei, a Téli utca, az Erdei lakodalom, a Tavaszi hangverseny .ш Különös figyelmet érdemel ezek sorában a Téli utca, amelyet olvasóink Jékely Zoltán művészi fordításában ismernek. A téli világot sokan ábrázolták az irodalomban; nálunk Petőfi, József Attila és Radnóti jelentik a csúcsot ebben a műfajban. S ha túlzás nélkül állítható, hogy József Attila „Téli éjszaká”-ja különleges helyet foglal el e költemények sorában, akkor ugyanez mondható Co^buc idézett verséről is. Miért szép ez a költemény ? Tökéletes képsorokból tevődik össze, s ezek a kockák, mint valami mozaikok, bámulatos egységbe állnak össze. A vers kezdése már téli hangulatba ringat: Tegnap hulldogálni kezdett Pelyhezőn, ma mégse hull, Nyugaton az ég kigyúl, De a falun áll a felleg S nem vonul. Valójában tehát egy statikus téli kép, amelyet a második strófa eleje egészít ki azzal, hogy csöndes idő van, köd sincs, szél sem fúj; de a strófa második része már jelez valamit: süvöltve, bőszen jön valami az úton. Mi az ? A gyermekhad. Néhány látási képpel a költő elénk varázsolja a szánkókkal tóduló, ugrabugráló, a hóban bukfencező gyermekeket. A negyedik strófa csupa hallási képből tevődik össze : jár a szájuk, mint a malomkerék, nagy zsivajt csapnak s a lárma egyre nő, mint mikor eső előtt a verebek csivitelnek. A hangoskodás a következő versszakban óhatatlanul verekedésbe torkollik, a nagyobbak egymásnak esnek, a kicsik pedig csodálkozva is, meg félve is nézik őket. De íme a hatodik versszakban újabb látnivaló tűnik fel: egy 161 161 Erre nézve bővebben Vistian Goia: George Cosbuc literatura pentru copii. Tribuna, Kolozsvár, X. 1966. 35. sz. 2. 230