Pécsi Márton - Marosi Sándor - Szilárd Jenő (szerk.): Budapest természeti képe - Budapest földrajza 1. (Budapest, 1958)
Ötödik fejezet. Budapest és környékének vízrajza
A fent leírt változásoknak megfelelően a vízmérce nullapontjának tengerszint feletti magassága is sokszor módosult. Ha ugyanis azt kívánták, hogy egyazon vízmagasságnál a mérce ugyanannyit mutasson az új helyén, mint a régin, nullapontjának magasságát minden áthelyezés alkalmával a vízszín esésének megfelelően meg kellett változtatni. Mivel a vízszínesés Budapestnél kereken 8 cm kilométerenként, a mércének a part mentén 100 iri-rel lejjebb vagy feljebb helyezése a nullapont 8 mm-rel való süllyesztését vagy emelését tette szükségessé. Volt azonban példa olyan áthelyezésre is, amikor a mérce nullapontjának magasságát nem változtatták. 59a. kép. A budapesti vízmérce felső, árvízi része VÁRKONYI GYULA felvétele Ezért bizonyos időszakok vízállásleolvasásait meg kell néhány cm-rel javítani, hogy a későbbi adatokkal egyneműeknek tekinthessük őket. Javításokra van szükség a mérce magassági helyzetének olyan megváltoztatása miatt is, amilyen 1943-ban történt, hogy a negatív leolvasásokat kiküszöböljék. Eredetileg igyekeztek volt a vízmércéket úgy felállítani, hogy a nulla vízállás a legalacsonyabb vízszintnek feleljen meg. Amikor aztán az évek során mégis előfordultak kisebb vizek, a mérce beosztását a nullától lefelé, negatív értelemben folytatták. A negatív leolvasások kiküszöbölése végett a budapesti mérce nullapontját 1943. jan. 1-én 1 m-rel mélyebbre helyezték. Ezért a régebben leolvasott vízállásadatokhoz 100 cm-t kell adni, ha az újabb észlelésekkel akarjuk összehasonlítani őket. A vízmércék élettörténetéről a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben őrzött mércetörzskönyvek adnak felvilágosítást, az adatok szükséges javításáról a Vízrajzi Évkönyvek tájékoztatnak. Figyelembevételük nélkül könnyen hibás következtetésekre juthatunk. 434