Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
IV. A rímelés funkcionális problémái (rímes strófaszerkezetek)
Kosztolányinak A bús férfi panaszaiból való Úgy nézem a te arcodat kezdetű versében a villamoson meglátott katona keltette hangulatot egy éles rímkontraszt tetőzi be: . . . Már egy hegycsúcs az orrod, amely az arcok völgyein szökell, magasba törve, két mély mocsár a két szemed és elhagyott, beomlott ijesztő, néma kút a szád, szájad fekete gödre. A témával szorosan összefügg a vers hangulata, ez is jelentős rím-meghatározó tényező, amint erről már az eddigiek során is gyakran esett szó. Téma, hangulat, rím egységét szinte minden rímes versben tanulmányozhatjuk, most még csak néhányat állítsunk ide illusztráló például. Ismét Kosztolányi-cikhisból, A szegény kisgyermek panaszaiból idézünk egy részletet, melynek kezdősora is jelzi már az elégikus alaphangot: Miért zokogsz fel oly fájón, busán ... A hangulati egységet szolgálja a 10 rímpárban helyet foglaló 9 mélyhangú szó, mint ebben a részletben is: Miért zokogsz fel olyan fájón, busán csöndes szonáta, álmodó szonátái A kert mögül mostan felém suhan az évek árnya, tűnt idők halála. Egy-egy jól kiválasztott rím vagy rímpár maga is nagy intenzitással képesegy vers hangulatát megteremteni, mint Kosztolányinak abban a kis versében is, melyben arról van szó, hogy a zord téli környezetben a szoba olyan, mint a sziget, melyet meleg fényével átjár a lámpácska mosolya. Figyeljük meg, mennyi derű, meghitt meleg lopódzik be a versbe a kiemelt rímek révén: . . . piros orcával, könnyező szemekkel hazajövünk. Kezünkben korcsolya. Reánk süt a lámpácska mosolya. És fő a kedves kávé, forr a tej, a pesztonka perecért szalad el, és pihegünk, szemünk bámulva néz, s a sárga gesztenyén végigcsorog a rózsaméz. Végezetül azt tanulmányozhatjuk József Attila nagy versében, A város peremen c.-ben, hogyan követi a vers hangulati változásait a rímek akusztikai minősége. A költemény elejének elégikus, 13 péczely L.: Tartalom és versforma 193