Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
III. A ritmus funkcionális szerepe
Kazinczy meg a két sor dinamikai ellentétességét fogalmazza meg igen találóan A distichon feltalálása c. epigrammjában: S a mint (= a[m]mint) zengve repül az Olympusig, hexameter lesz, S a mint zengve leszáll, óli csuda! pentameter. Valóban: a hexameter akadály nélküli sodrása után a két csonka láb hiányzó szótagján megállást kívánó pentameter az előbbihez viszonyítva megnyugvást, a feszültség feloldódását jelenti. Ezt a ritmikai játákot aknázza ki az epigramma, amely a maga tartalmiszerkezeti tagozódását jól bele tudja illeszteni a disztichon keretei közé. Ezért kedvelt és leggyakoribb formája az epigrammának, a világirodalomban, régi és újabb irodalmunkban egyaránt. József Attila eredeti funkciójában alkalmazza Egy spanyol földmives sírversében. Illyés Gyula Vadak második etetése címmel négy gúnyos epigrammát ír ebben a formában, köztük a jól ismertet: Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod sejh, ma nem azzal Kellene: honnan jössz, — azzal, ecsém: hova mész! A disztichon már az ókorban sem csupán az epigramma formája volt, a görögök az ebben a formában írt és fuvolakísérettel előadott verseket elégia névvel illették, tekintet nélkül tartalmukra. Később aztán valóban a mai értelemben vett elégia kedvelt formája lett, mint Kisfaludy Mohácsa ban. Újabban Babits nyúl ehhez a zárt metrumhoz nevezetes versében: Május huszonhárom Bákos palotán. A legkülönbözőbb formákkal kísérletező Babits ebben a formában sem eredménytelenül szólalt meg: a kétrészes költemény a tartalom- és a formaegység mesterműve. A feszülő forradalmi indulat áradása (hiszen erről van szó a vers első részében) meg-megtörik a pentameter éles sormetszeteinél, ahogy az indulatos beszéd is el-elakad: Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, rendőr, tőit üvegek, népszava, forradalom. Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet nincs hír, nincs újság, villanyosom megakadt. A két sorfajnak az egész versen végighúzódó ritmikai ellentétében annak a tartalmi ellentétnek a feszülését is érezzük, amely az első rész forradalmi nekihevülése és a második rész megtorpanása, a (í* 83