Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)

III. A ritmus funkcionális szerepe

A megrímelt kis balladabetét után az utolsó sorokban a szótagszám fokozatos csökkenésével fejeződik be a költemény, mint egy meg­szűnő, elhaló dallam: 8 karácsony éjszakája van 6 lehajtom a fejem 5 és panaszkodom 4 panaszkodom. Kissé hosszasan elidőztünk Kassák e művénél. Nem csupán azért, hogy e forma mesteri kezelésére rávilágítsunk, hanem má­sik két okból is, és ez esetben számunkra ez a lényegesebb. Egy­­részt meg akartuk mutatni azokat az eszközöket, amelyekkel a szabad vers a tartalom kibontakozását, árnyalatait nyomon tudja követni: a természetes beszéd az emelkedettebb érzelmi feszültség szülte dikcióval, a hétköznapi nyelv fesztelensége szilárdabban konstruált szerkezeti részekkel váltakozik. S ehhez társul a prózai beszéd kötetlenségét felcserélő ritmikai sokrétűség, természetesen nem metrikai következetesség, hanem bujkáló, fel-feltűnő, Pro­­teuszként átalakuló megfoghatatlanság formájában. Másrészt rá akartuk irányítani a figyelmet arra a gazdag hatásra, amely mo­dern verselésünk kialakítását a szabad vers oldaláról érte. Az előző fejezetben elemzett József Attila-i vers-kompozíció elképzel­hetetlen volna a szabad vers előzménye nélkül! A versforma'megváltozásának esztétikai funkciója «I Egyik fejezetünket azzal a megállapítással zártuk, hogy a sorozatosság elengedhetetlen feltétele a versforma leglényegesebb elemének, a ritmusnak. Azt is állítottuk itt, hogy sokféle árnyalat­ban és fokozatban valósul meg, hogy a két szélső típus, a mono­­metrikus-monoritmikus és a ritmus nagymértékű oldottságát mu­tató mai vers között számos átmenet van. Ebben a fejezetünkben a sorozatosság megvalósulásának egy speciális esetéről lesz szó, arról, amelyben a sorozatosságot egy másfajta sorozatosság váltja fel. Az effajta ritmikai jelenségek egész sorát ismerjük meg. Az előző fejezetben elemzett József Attila-verstől, a Külvárosi éj­től valamennyit az különbözteti meg, hogy a kiindulási képlettől való eltérés és új metrumok feltűnése nem rendszertelenül, alkal­milag, a gondolati és érzés hullámzásnak megfelelően történik, hanem különböző mértékű következetességgel.

Next