Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
IV. A rímelés funkcionális problémái (rímes strófaszerkezetek)
aztán hulljunk le ·— ó szent, szent az élet -százszor szent — ezt kiáltjuk megalázott szívünkből. . . Gyakran él áthajlással Tóth Árpád, nála ez a rímképlet megújításának egyik lényeges eszköze.41 Emellett természetesen a rímes áthajtások, mint költőtársainál, nála is bírnak kifejező funkcióval. Elégia egy rekettyebokorhoz c. nagy versében ugyanazt a rímpárt emeli ki áthajtás segítségével, mint József Attila Hazám]ának első szonettjében: Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor Bányáiból a bú vihedere kereng fel, Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy — ember! Mindkettő „igazi” enjambement, az első tulajdonság-, a második birtokosjelzőt és jelzett szót választ el egymástól. Eeltűnőségüket fokozza, hogy a hosszú sorok mondattani megtörése kevésbé szükséges. Érdekes a rímek funkcionális szerepe Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz c. ódájának nevezetes soraiban: a „költőm” és „költsön” rímek egy enjambement-nal kiemelt, a vers hangulata és mondanivalója szempontjából igen lényeges fogalmat — a ,,kezdetén”-re rímül válaszoló „szegény”-t — fognak közre. így e jelzős főnevétől („magyar költő”) elszakított szó kettős kiemelést nyer: A magyar remény-korszak kezdetén így kezdtél új dalt, reménytelen költőm, Mert ez a végső, szent virtus: szegény Magyar költő, bár félholtan is, költsön: Végül József Attila Hazámykníúí első szonettjéből idézünk egy nevezetes, erős funkcióval bíró rímes enjambement-os helyet. A költemény elején — mint több más nevezetes József Attilaversben is — feltűnik a mondanivalót kifejező élmény: ...........................Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor 41 Vő. Kardos L.: Tóth Árpád. L. a 36. és a 38. jegyzetet. 217