Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
II. A versformát meghatározó tényezők
tartalom és a forma megbontásának árán szólhatna jövevény formában. így válnak századunk 20-as, 30-as éveiben újból gyakoribbakká a népdalformák újabb népi íróink költészetében. Az irodalom figyelmének a nép élete és sorsa felé való irányulásával együtt jár a népi témák és népdalformák sűrűbb feltűnése. Ha tekintetünket Erdélyi József, Sinka István, Illyés Gyula és a többi népies költő felé irányítjuk, népdalformáinkat nem is találjuk „kis szigetekinek „a jambus tengeré”-ben. A sok közül csak néhány verset ragadunk ki arra való emlékeztetőül, hogy a nép sorsa felé fordulás, a népi témák sokasodása irodalmunkban mennyire időszerűvé tette a népdalformák felújítását s egyúttal megújítását is. Költőink szeretik ebben a formában felidézni szülőföldjük emlékeit, tájait, népét, sorsát (Illyés Gyula : Nem feledhetem én . . ., Szülőföldem, Három öreg stb., Erdélyi József: Árvák anyja, Faluvégen, Üzenet, fíarmódi legelőn stb., Jankovich Ferenc idilljei, életképei, alakrajzai, tájképei, pl. Csöndes éj, Delelőn, Táncoló öreg, Elhagyott ház, Egy est emlékére, Szülőház, Sinka István balladái stb.2 Népi témájú költeményeiben József Attila sem igen fordul más formákhoz (Szegény ember balladája, Aki szegény, az a legszegényebb, Holt vidék, Egeres, Búza stb.). Ady, aki aránylag ritkán használja eredeti alakjukban nemzeti versidomunk formáit, ezekhez nyúl, mikor témája úgy kívánja, pl. kuruc-verseiben, magyarság-verseiben, néha pedig archaizáló szándékkal. Tárgyszerintisége nemegyszer a szimultán ritmus alkalmazásában nyilvánul meg, amikor az idegen forma a témának megfelelően áthajlik a magyaros felé, mint pl. Az öreg Kúnnéban, amely a jambikus alapritmus mellett magyar 9- esekben is ritmizálható. A Csák Máté földjén c. költeményének meg magyaros ritmusú alapszínét („a felező tízes variánsai”)3 a mondanivalónak megfelelően daktilusok és hellyel-közzel egy-egy anapesztus teszi változatossá.4 Ez a kétféle vers’elési elv, az időmértékes és az ütemes összeötvöződése, a további fejlődésben még általánosabbá váló jelenség. 2 L. Vargyas Lajos megállapítását: A m. vers ritmusa. 5. 1. 3 Horváth János: Rendszeres m. verstan. 19. 1. 4 Időmértékes formának a témának megfelelően magyarosba való átjátszása korábbi irodalmunkban sem ritka. Ilyen pl. Petőfinek Kutyakaparó és a Gólya c. költeménye. Az előbbi jambusi alapritmusa erős magyaros 10- es és (5-os, az utóbbié pedig 12-es és (i-os reminiszcenciákat ébreszt az olvasóban (Vö. Gálái L.: Vers és nyelv. 002. 1.). Egyébként is annyira licenciás mindkettőben a mérték kiemelése, hogy az alapritmusnak helyonkónt egészen elhalványuló alapszövetével és ennek egyéb lábakkal való tarkítása következtében e versek formája magán viseli azokat a jegyeket, amelyeket a legújabb kori magyar vers jellemző vonásaiképp szoktunk emlegetni. (Ez utóbbiakra nézve vö. Horváth I. Károly: József Attila és a klasszikus metrum. Itk. 1955. 2. sz., továbbá Kiss F. tanulmányait). 27