Péczely László: Tartalom és versforma - Irodalomtörténeti füzetek 49. (Budapest, 1965)
II. A versformát meghatározó tényezők
velük együtt a versformát. Az egyszerű, pillanatnyi érzelem fellobbanást egyszerű, kisméretű műfaj és versformák követik, a nagyarányú ihletnek viszont az ódái műformával együtt a szokatlanabb antik vagy a dalemlékeket kevésbé idéző rímes-időmértékes formák, ezek közül is leginkább a jambus, és ennek kevésbé dalszerű egyedei a kifejező eszközei. Jól szemlélteti a mondottakat két József Attilaversnek, a Ringatónak és az Óda 3. részének egymás mellé állítása. Mindkettő szerelmes vers. Az első szerelmi vívódást fejez ugyan ki, de nem tragikus belső konfliktust: a csalódás nem jelent a költő számára lelki megrázkódtatást. Az egyszerű inspirációjú, egyszerű érzelem hangja a népköltészetre emlékeztet, műfaja dal, formája népdalforma (6 szótagos sorok négyesével alkotnak strófát a népköltészetre jellemző ragrímekkel): Az Óda nagyarányú ihlet terméke. Szenvedélyes lángolás, ódái hevület, mélységes humanizmus irányítja a költő szokatlan, helyenként kozmikus méreteket teremtő képzeletét. A forma igen távol áll az előbbitől: hol szabad ütemű magyaros forma, hol jambus, hol a kettő együtt és árnyalva más metrumokkal; egyszer a ritmus lüktetésének felerősödése, másszor elmosódása; terjedelmes, lassú, méltóságteljes tempójú sorok (helyenként egy-egv rövid sor beékelésével), bonyolult, de művészien arányos versmondatok s ezeknek megfelelő szokatlan, komplikált rímképlet. Mindez magasrendű művészettel követi a tartalom mozdulatait, az érzelmek ódái áradását:5 A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben, ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng 5 Részletes, szop elemzését olvashatjuk Kiss Ferenc tanulmányéban: József Attila ritmikája. 11. Itk. 1957. 1 — 2. sz. 91 — 95. 1. „Egy nagy zenekar szólamai szólnak itt csodálatos motivációkkal” — értékeli a szerző — nem véletlenül — zenei analógiával a nagy költeményt. Majd: ,,. . . benne jelöltük meg a József Attila-i verselés legmagasabb normáit.” Ugyanezen a helyen: „Valóban nem dalszerű ez a vers, hiszen a huzamos önszemlélet, részletező figyelem, fokozatos mélyítés, szélesítés, tehát merőben dalellenes vonások uralják.” Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. 3J